Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Szingli mese

Emlékeztek, hogy pár bejegyzéssel ezelőtt nagy büszkén említettem, hogy beiratkoztam a könyvtárba, mert majd én ott fogok tanulni, milyen jó is az inger -és internetszegény környezet, a sok könyv tanulásra ösztönző hatása, na meg a többi emberé, akik mind szorgosan jegyzetelnek, gépelnek, vagy olvasnak. Gondoltam ez lesz az én szuper német tanuló helyszínem, heti háromszor megyek, van német-magyar nagyszótár is a kézikönyvtárban, szóval minden adott lenne, hogy ügyesen és okosan tanuljak. Ám a Disznebem valahogy mindig elmagyarázza, hogy miért is célszerűbb és időtakarékosabb inkább itthon maradni: az utazással rengeteg időt vesztek, és a 10 perc is sok idő; vagy mert fel kell öltözni, pizsiben azért fura lenne odabiciklizni, már nincs olyan meleg, és az elengedhetetlen hajmosás és sminkelés -a tanulási idő rovására- is nagyon fontos, mert ugyebár sosem tudhatjuk mikor botlunk bele álmaink kékszemű tárgyába.

Murphy és a kis helyes-kedves törvényei óta mindannyian tudjuk, hogy a számunkra roppant vonzó és érdekes emberrel való találkozás és a fizikai megjelenésünk között fordított arányosság van. Magyarán, annak az esélye, hogy összefutsz vele:

1530448_10152109828790169_946798282_n

szinte biztossá válik, amikor egy durva szombat után ez a kép fogad a tükörbe nézve, és mégis lemerészkedsz a kisboltba reggeliért:

images

 

A tanulság, vagy mindig nézz ki jól, vagy tojjál magasról arra, hogy ki mit gondol.

Visszatérve a könyvtáros sztorira, (a Disznebem miatt) eddig háromszor voltam ott, csak nem 1 hét, hanem 2 hónap alatt, és abból kétszer a blogomat írtam tanulás helyett, de nem baj, legalább elkezdtem és szokom a közeget. Írok majd egy posztot a nyelvtanulásról is, már gondolkodom rajta, mert ennyire gyorsan és intenzíven még nem tanultam nyelvet, de egyelőre csak annyit róla elöljáróban, hogy ha egész nap ez zsong körülöttem, akkor elég hamar elegem lesz belőle, bedurcizom, és nem vagyok hajlandó egy betűvel több németet olvasni vagy hallgatni. Egy ilyen napon kerestem fel a könyvtár angol nyelvű részlegét, meg persze azért is mert a  németem egyelőre nincs is olyan szinten, hogy az olvasás szórakoztasson, szóval ha akarnék sem tudnék még németül olvasni. Itt akadt a kezembe egy briliánsan megírt könyv, szórakoztató és tanulságos egyben. Mivel már egy ideje kitölti az életemet a párválasztás, ismerkedés és randizás témaköre, így gondoltam írok erről a témáról is egy mesét, a végső lökést hozzá pedig a könyv elolvasása adta meg. A linkre kattintva megnézhetitek, hogy miről is beszélek:

Christie Hartman PhD: It's not Him, it's You

A könyv gyakorlati tanácsokat ad, hogy hogyan legyünk ügyesebbek és talpraesettebbek a párválasztásban, főként arra fókuszál, hogyan olvassunk a testbeszédből, hogyan legyünk lazábbak amikor ismerkedünk, és hogyan érjük el, hogy olyan emberek akarjanak velünk megismerkedni, akik nekünk is tetszenek. Amiért különösen tetszik, az az, hogy abban ad tanácsokat, hogy egyáltalán hogyan ismerkedjünk. Sok könyv onnan indul, hogy hogyan viselkedjünk az első randin, mit viseljünk, miről beszéljünk és miről ne, pedig sok embernek, de nekem biztosan már az is problémát okoz, hogy eljussak az első randiig olyan valakivel, aki felkeltette az érdeklődésem. És nem olyannal, aki amúgy mellesleg házas, de kicsit átlógatná a pecabotot, vagy semmi közös nincs bennünk, vagy ápolatlan, vagy hát bocsánat de egy bunkó.

Mivel nekem nagyon tetszett a könyv, eredetinek gondolom, úgy gondoltam készítek egy kis összefoglalót, egy olvasónaplót belőle, lássátok milyen szorgalmas vagyok. Nem szeretnék más tollával ékeskedni, így hangsúlyozom, hogy az alábbi anyag nem az én agyszüleményem, Ms Hartman már remekül megírta, ám mivel még senki nem fordította le magyarra (legalábbis én nem találtam meg), így önszorgalomból elkészítettem ezt a kis anyagot, persze itt-ott kiegészítve a saját gondolataimmal. Egyrészt jó nekem, mert angolról kell átültetnem magyarra, ami gyakorlatnak sem rossz, és közben átismétlem még egyszer az olvasott tanácsokat, másrészt hátha másoknak is hasznosnak bizonyulnak ezek az ötletek.

A könyvnek magyarul én azt a címet adnám, hogy: "Nem Miatta, Miattad!"  Mivel az eredeti cím arra a tipikus szakítószövegre alapul (It's not you, it's me), amit már biztos mi is mondtunk vagy hallottunk, hogy: "Nem a te hibád, az enyém", vagy  "Nem miattad van, az én hibám" és természetesen lehet cifrázni az örökzöld, "Te jobbat érdemelsz", vagy "Túl jó vagy nekem" frázisokkal.

A szerző interneten kérdezett körbe, személyesen beszélgetett emberekkel, kutatott, olvasott, személyes történeteit is átgondolta, és arra jutott, hogy van tíz olyan általános és közös hiba, amelyeket nagyon sokan elkövetünk miközben randizunk és ismerkedünk,  mert sok  ember nagyon hamar rágörcsöl és frusztrált lesz a témától. Hát akkor lássuk, melyek is ezek!

Baki #1: Azt hiszed, a férfiaknak van bármi fogalmuk.

Ennek a fejezetnek nehéz volt frappáns magyar megfelelőt adni, de arról szól, hogy sokszor azt hisszük a férfiak mind randiguruk, tudják mit csinálnak, és amúgy is nekik kell odajönniük hozzánk, ők választanak ki minket. Az igazság azonban, hogy valójában ugyanúgy félnek a visszautasítástól, vagy, hogy nevetségessé válnak, meg egyáltalán, sokszor nem tudják, hogy mit mondjanak egy nőnek, aki megtetszik nekik. Van a férfiaknak az a kis százaléka, akiket a többiek borzasztóan irigyelnek, ők azok, akik kényelmesen és szívesen időznek nők közelében, látszólag mindig tudják mikor és mit mondjanak, és persze pont ezért a nők is ragadnak rájuk, ők azok a fiúk, akikbe gyerekként az egész osztály szerelmes. Mivel ők vannak kevesebben, valószínű, hogy aki nekünk tetszik meg, a másik csoportba tartozik majd. Mivel senki nem szereti a visszautasítást, egy férfi sem fog odajönni hozzánk (kivéve a bunkók), amíg nem kapnak egy jelet, ami mindössze egy kedves mosoly, vagy egy egyszerű szia. Ami fontos, hogy ne akadjunk ki, ha valaki mégsem jön oda, vagy nem tetszünk neki, ezt nem lehet erőltetni. Tehát küldjünk egy jelet ha valaki szimpatikus, figyeljük, hogy a másik érdeklődik e irántunk, ha nem lépjünk tovább, és ha valaki nem nyeri el a tetszésünket kedvesen és finoman adjuk a tudtára, hiszen mindenkinek vannak érzései. Nekem ez a hozzáállás nagyon szimpatikus, mert nem hiszem, hogy egy nőnek át kéne venni a kezdeményezést, és levadászni csak úgy "Cosmosan' a férfiembert.

Baki #2: Rossz a hozzáállásod.

Igen, lehet ám az a probléma, hogy igazából utáljuk a férfiakat. Egyszerű kideríteni, fejezd be a következő mondatot: A férfiak______________________. Amennyiben a jelzők nagy része negatív, lehet valaki úgy megbántott a múltban, hogy nem tudtál még rajta túljutni, hiába azt hitted. A legjobb módszer, hogyha kiírod, kirajzolod, kiverseled, add ki magadból a számodra legmegfelelőbb módszerrel, fogadd el, hogy megtörtént, és lépj túl rajta. Ha pedig nem megy még, akkor fogadd el azt a helyzetet, hogy még gyászolsz, és majd jobb lesz. Ez nagyon fontos, mert ha valakiben ilyen keserűség van, az a homlokára van írva és minden férfi menekül előle. Az is rossz, ha mindenféle tényeket kreálunk, és skandáljuk, mint például: "Minden jó férfi házas vagy meleg", vagy "Minden férfi hülye", vagy "A férfiak csak bombanőket akarnak", vagy "Minden férfi a fiatalabb nőkre bukik". A lényeg, hogy ezek csak legendák, nincs alapjuk, azért gyártjuk őket, hogy felmentést adjunk magunknak miért is nincs mellettünk senki. Nem kell statisztikákat olvasni, hogy hány szingli nőre mennyi férfi jut, mert az élet nem matematika, nem fogják összepárosítani városonként az egyedülálló nőket és férfiakat, és akinek nem jutott pár azt meg elzavarni. Érdemes társaságba járni, és nem csak a házas, gyerekes barátokkal és nem is csak a szingli barátnőkkel időt tölteni. A lényeg az egyensúly, és higgyünk abban, hogy kedves, türelmes ám aktív hozzáállással megtaláljuk a párunkat, akkor is ha csupa meleg él a városunkban a statisztika szerint.
A barátaidnak se panaszkodj. Persze ők azért is vannak, hogy nehéz helyzetekben melletted álljanak, de az nagyon idegesítő és fárasztó, amikor valaki mindig csak panaszkodik, hogy milyen rossz egyedül, minden pasi hülye, ám semmit nem tesz a dolog megváltoztatása érdekében, esetleg még sóhajtozik is, hogy másnak milyen jó. Senki nem szeretne egy panaszgéppel időt tölteni, így hagyd abba. A sült galambot se várd, muszáj erőfeszítést tenni, járj el szórakozni, ha elfoglalt vagy regisztrálj online, és nyisd ki a szemed, kezdj el mosolyogni az emberekre, nem baj ha bolondnak tartanak, a lényeg, hogy te jól érezd magad.

Baki #3: A szívedre veszed ha visszautasítanak.

Az, hogy ki tetszik nekünk, és mi kinek tetszünk nem tudjuk befolyásolni, pont ezért, ha valakinek nem, akkor egyszerűen tovább kell lépni, és nem azon rágódni, hogy miért nem. Nem és kész. Az író frappánsan két C-nek (Chemistry és Compatibility)hívja, magyarul Kémiának és Összeillőségnek, vagy Kompatibilitásnak hívhatjuk azt a két faktort, ami alapján eldöntjük, hogy összejövünk-e valakivel és ha igen, akkor együtt is maradunk-e. Ahhoz, hogy BOLDOG párkapcsolatunk legyen mind a kettőnek jelen kell lennie. Hiába vonzódunk valakihez, ha nincs bennünk közös, akkor lehet lesz pár jó éjszakánk de érdemes továbblépni, mert ha nem ugyanazt akarjuk hosszútávon csak lekötjük a figyelmünket. Lehet az is, hogy sok közös vonásunk, célunk és hobbink van, de valamiért fizikailag mégsem vonzódunk a másikhoz. (Ebből jó barátságok születhetnek). Ha nem jön össze, akkor arra kell gondolni, hogy valószínű valamelyik elem hiányzott, és tovább kell lépni. Pont ezért tudjuk nagyon értékelni, és ad euforikus érzést, amikor valaki igazán hozzánk illőt találunk.

Baki #4: Nincsenek, vagy gyengék az elvárásaid.

Ebben a fejezetben arról beszél az író, hogy mi a különbség aközött, amikor válogatósak vagyunk és amikor csak tartjuk magunkat az elvárásainkhoz. Nagyon fontos, hogy mindenkinek legyenek olyan igényei, amelyekből nem ad lejjebb, ám egyben legyen rugalmas is, ha a többi faktorról van szó. Például nekem elengedhetetlen, hogy a másik egészséges, tiszta, ápolt és fizikailag fitt legyen, adjon magára, és jókat tudjunk beszélgetni, ám rugalmasan kezelem a kort, a foglalkozást, magasságot és a származást. Régebben én is elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan sok szűrőt állítottam be, de teljesen felesleges, mert lehet a másik alacsonyabb tőlem, viszont sokkal férfiasabb mint a magasabb társai.

Tehát aki jó csinálja, azaz nem túl válogatós ám nem is adja fel az igényeit: ők a Kémiára és Kompatibilitásra fókuszálnak és a nekik valót nem pedig a tökéletes társat keresik.

Akik válogatnak és magasak az elvárásaik: ők azok, akiknek senki sem jó, mindenkit kritizálnak és bírálnak, a tökéletest keresik.

Akik nem válogatnak, de magasak az elvárásaik: ők randiznak csak jóképű doktorokkal, a jó anyagi háttér és a státusz megszerzése a legfontosabb.

És akik nem válogatnak és elvárásaik sincsenek: nők önbizalomhiánnyal, mindegy ki, csak legyen valaki mellettük, sajnos többnyire olyat választanak, aki nem bánik jól velük.

Saját példám, hogy felismertem, sokáig válogatós voltam, mintegy védekezésképpen senki nem volt elég jó, de rájöttem ez a hozzáállás akkor hasznos, ha örökre egyedül akarok maradni. És mivel nem, ezért igyekszem az ideális irányba javulni.

Baki #5: Nem érted a férfiakat

Már korábban is volt szó az általánosításról, amikor is ahelyett, hogy nyitottan és előítéletek nélkül állnánk minden egyes személyhez akivel megismerkedünk, inkább a (leginkább) nők által gyártott „nagy igazságokra” és általánosításokra hallgatunk, majd saját magunkat is meggyőzzük, hogy azért nem vagyunk sikeresek a randidzsungelben, mert a férfiak:

  1. a nadrágjukban hordják az eszüket
  2. nem tisztelnek, ha túl hamar ágyba bújsz velük
  3. félnek az okos és sikeres nőktől
  4. csak a szexet keresik, nem romantikusak és félnek az elköteleződéstől
  5. a fiatal és szexi nőket szeretik.

Nekem erről az a véleményem, hogy ezeknek mind-mind van valóságalapja, de leginkább akkor igazak, amikor egyszerűen két nem megfelelő ember találkozik. Felesleges azon gondolkodni, hogy vajon ez igaz-e vagy sem, amennyiben valakivel kapcsolatban felmerülnek ezek a kérdések, akkor egyszerűen tovább kell lépni. Persze ez attól is függ, hogy mi milyen kapcsolatot keresünk éppen. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy tartsuk észben, a férfiak máshogy közelítik meg az ismerkedést, mint mi nők. El kell fogadni, hogy számukra (is) fontos a külső, ezt veszik észre először, ami nem azt jelenti, hogy szupermodellnek kell lennünk, de az ápoltság elengedhetetlen. Ha valaki érdekli őket, akkor keresik a társaságát és elhívják randizni. Szóval ha adtál biztató jeleket, és ő nem lépett semmit, akkor rajtad a sor, hogy továbblépj, és ne azon rágódj, hogy miért nem történt semmi.  És a legnagyobb különbség a két nem között, amit érdemes észben tartani, hogy a férfiak tudnak úgy is szexuálisan vonzódni és vágyat érezni egy nő iránt, hogy nem is ismerik jól (akár a nevét sem tudják), ám míg amire egy nő eljut az ágyig, többnyire valamilyen érzelem már kialakult benne. Lehet ezzel játszani, hogy várunk, amíg a férfiban is kialakul valami, és csak utána kerülünk közelebb egymáshoz, de a legjobb ha hallgatunk magunkra, mert azt mindenki érzi belül, hogy mikor van itt az ideje. Ha utána meg mégis lelép a másik, ne vegyük a szívünkre, egyszerűen valamelyik K (Kémia vagy Kompatibilitás) hiányzott. Azt is megjegyezném, hogy ez egy általános megállapítás, én személy szerint is ismertem olyan férfit, akinél az érzelmek nagy szerepet játszottak, nem egy „vadász” volt, és olyan nőt is, aki minden héten más férfiről mutatott képet a telefonján, mint a legújabb trófeája. Lényeg, hogy hallgassunk a belső hangra, ő tudja, hogy mikor mi a helyes.

Baki #6: Úgy gondolod, hogy egy szupermodellnek kell lenned

Ezt a hibát talán minden nő elköveti, vagyis inkább úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy szakasz az életében, amikor a külsőnk túl nagy figyelmet kap, többnyire még egészen fiatalként. Ami a fontos, hogy ne keverjük össze a fizikai szépséget a vonzósággal. Ha azt hisszük, hogy csak az lehet sikeres a párkapcsolatában, aki olyan gyönyörű, mint mondjuk Gisele Bündchen, -gondolom már ti is rájöttetek- nagyot téved. Mindannyian ismerjük azt a bosszantó és érthetetlen jelenséget, amikor egy feltűnően jóképű pasi mellett egy átlagos, semmilyen lány sétál, és persze ez fordítva is igaz, amikor a szupermodell kinézetű barátnőnk bemutatja a legjobb indulattal is a "futottak még" kategóriás új választottját. Megjegyezném, hogy ezen pár éve még én is kiakadtam, de most már tudom, hogy egyrészt mindenkinek más az ízlése, így akit én semmilyennek tartok, másnak ő lehet a világ legjobb nője, másrészt a külsőségek addig játszanak fontos szerepet, amíg meg nem ismered a másikat. Az ember személyisége úgyis átsugárzik a külsején, és változtatja át bombanővé vagy férfivé az egy, első ránézésre átlagos személyt.
Az érem másik oldala is igaz, biztosan mindannyian emlékszünk micsoda csalódás, amikor végre beszédbe elegyedtünk azzal a jóképű fickóval, akit már egy ideje fixíroztunk, és a kapa esett ki a szájából, vagy egyszerűen semmi humora nem volt.
Visszatérve a kinézetünkre, van egy mondás, azt hiszem Coco Chanel-től, hogy nincs csúnya nő, csak lusta. Tehát amennyiben figyelünk arra, hogy tiszták és ápoltak legyünk, vigyázunk az egészségünkre (a fogaink állapotára például) és törekszünk arra, hogy csinosak legyünk, azaz erőfeszítéseket teszünk a harmonikus megjelenés érdekében, akkor sokkal vonzóbbak leszünk. A könyv is írta, hogy sok férfi nem azért unja a feleségét, mert esetleg eltelt pár év, és már nem olyan feszes mint volt, hanem mert már nem is próbál tetszeni. Biztos mindenki ismer ilyen feleségeket, akik zsíros hajjal, kopott ruhában tengnek otthon, vagy akik hajcsavarókkal alszanak és az arcukat vastagon bekenik krémmel, hogy másnap, a munkahelyükön, vagy a barátnőiknek szépek legyenek. Ez természetesen a férfiakra is igaz, sajnos közülük is sokan egy idő után már egyáltalán nem adnak magukra, pedig mindenki szeret egy finom illatú, csinos ember mellé odabújni, és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy mennyi ráncunk van, vagy mekkora a fenekünk. Az írónő összeszedte azokat a területeket, ahol erőfeszítéseket tehetünk, és amitől majd jobban érezzük magunkat a bőrünkben, és így egyben sokkal vonzóbbak is leszünk (a legtöbb dolog ebben a felsorolásban teljesen nyilvánvaló, de a teljesség igényére való törekvés miatt leírom):

Tehát a külsődért a következőket teheted:

  1. Vágass egy jó frizurát: szerintem ez egyértelmű, mert egy jól vágott haj rengeteget tud „dobni” rajtunk, míg a rossz pont az ellenkezőjét váltja ki. Az ősz hajszálak elfedése természetesen ugyanolyan fontos.
  2. Ne használj túl sok sminket: a férfiak általában nem azért panaszkodnak, mert valakin túl kevés a make up, inkább azért, mert túl sokat viselnek. Érdemes lehetőséget adni, hogy reggel, smink nélkül is felismerjenek minket.
  3. Szerezz be csinos ruhákat: ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy ez, akárki akármit mondd, pénztárca függő. Lehet azzal jönni, hogy a turiban fillérekért, de én tudom, hogy vannak akik azt sem tehetik meg. Szóval, az író azt javasolja, hogy a testalkatunkhoz illő ruha viselése, akár egy teljes gardróbátalakítás, és az ódivatú ruhák mellőzése is már hatalmas változást eredményezhet. Az én személyes véleményem, hogy amíg az a ruha tiszta, és nem szakadt (hacsak nem eredetileg is annak szánták), nem kisebb két számmal mint a méretünk, és a titokzokni sem villan elő, megkímélve embertársainkat a zokni-térd-szoknya, vagy bokafix-lábszár-nadrág látványtól, addig nagy probléma nincsen.
  4. Maradj formában: az én személyes kedvencem. Találjuk ki, hogy mi milyen súllyal érezzük jól magunkat, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt elérjük, és fenntartsuk. Amikor mi szexinek érezzük magunkat, mások is annak fognak látni.

És ami a belső tulajdonságokat illeti:

  1. Barátságosság: ez is talán eléggé egyértelmű, mindenki szívesebben időzik mosolygós, kedves és barátságos emberek társaságában, mint a negatív és örök elégedetlenkedőkében.
  2. Magabiztosság: ha belegondolunk mi is azokat az embereket tartjuk vonzónak, akik magabiztosak. Lehet először nem is annyira tetszenek, vagy nem is szimpatikusak, de amint látjuk, hogy milyen ügyesen lavíroznak az életben, vagy ahogy kedvesen kiállnak magukért, tehát tudják saját magukat kezelni, és hisznek magukban, máris máshogy állunk hozzájuk, és rögtön nagyon szimpatikusak lesznek. Nem összekeverendő az arroganciával, ha mindig mindent jobban tudunk, vagy ha mindig mi szeretnénk a középpontban lenni, és úgy gondoljuk a képességeink vagy elért eredményeink alapján jobbak vagyunk másoknál, az nagyon taszítóvá tehet minket.
  3. Sikeresség: egy sikeres ember azért vonzó, mert tett és tesz is azért valamit, hogy elérje a céljait. Itt is igaz, hogy amíg nem szeretnénk mindenkinél okosabbak lenni, egy sikeres nő ugyanolyan vonzó mint egy sikeres férfi.
  4. Békesség: itt pontosan arra gondolt a szerző, hogy szeretjük és elfogadjuk magunkat, nem kritizáljuk a többi nő külsejét, nem teszünk kellemetlen megjegyzéseket mások sikerére, nem veszünk mindent a szívünkre és mérgelődünk rajta, továbbá ha kapunk egy bókot, azt egy kedves mosollyal megköszönjük.

Baki #7: Hagyod, hogy kiválasszanak

Ebben a fejezetben a testbeszédről ír a szerző, hogy hogyan tudjuk a testünkkel is kifejezni, hogy nyitottak vagyunk egy új ismeretségre, és milyen jelek alapján láthatjuk, hogy a másik is érdeklődik irántunk. Ha szeretnénk, hogy olyan emberek jöjjenek oda hozzánk, akik szimpatikusak és akikkel mi is szívesen megismerkednék, akkor mosolyogjunk rájuk. Nézzünk körbe a bárban, teremben, buliban, akárhol is vagyunk, és ha valaki megtetszik, küldjünk egy kedves mosolyt. Mondjuk egy sziá-t, vagy dicsérjünk meg valamit rajta. Persze mindezt röviden és lazán, nem kell, hogy azt higgye valami pszichopata üldözi állandóan vicsorogva. Ha annyit mondunk, például, hogy jó a dzsekid, vagy az inged, mosolygunk, majd továbbmegyünk, akkor ha mi is szimpatikusak vagyunk, legkésőbb következő alkalommal amikor találkozunk biztos beszédbe elegyedik velünk.

Na de mik azok a jelek amik alapján nagy a valószínűsége, hogy tetszünk a másiknak:

  1. Néz. A legegyszerűbb jel, ha le sem veszi rólunk a szemét, akkor biztosak lehetünk, senki nem bámul hosszú ideig semmit és senkit, ami nem tetszik neki. A szerző hosszasan kitér a szemkontaktusra is. Ha a másik szemkontaktust vesz fel, ám csak egy futó pillantást csak ránk, akkor nem fogtuk meg, ha legalább 1-2 másodpercig a szemünkbe nézd esetleg őszinte mosolyt is küld, akkor biztosak lehetünk benne, hogy érdeklődik irántunk, így viszonozzuk, és várjunk amíg odajön.
  2. Érdeklődően néz ránk. Azt írja a szerző, ha kitágul valaki pupillája amikor ránk néz, akkor az biztos jele az érdeklődésnek, de szerintem ember legyen a talpán aki ezt észreveszi anélkül, hogy ne bámulna öt centiméterről a másik arcába. Ezt úgy tudjuk könnyebben észrevenni, hogy amikor találkozunk valakivel, a másik ha egy pillanatra is, de egy csodálkozó, meglepődő arckifejezést ölt fel, akkor nagy valószínűséggel tetszünk is neki.
  3. A közeledben sertepertél. Ha odasétál hozzád, vagy odaül melléd, vagy többet van a közeledben, mint az véletlenül lehetséges lenne, vagy ha igazgatja a ruháját, láthatatlan porszemeket söpröget le magáról, akkor is nagy a valószínűsége, hogy tetszel neki, a közeledben akar lenni, és "tollászkodik" mert jól akar kinézni. Ha kihúzza magát, terpeszben áll, kidülleszti a mellkasát, mind jó jelek, mert tudat alatt így jelzi, hogy férfias, magas és erős, ergo megfelelő választás neked.

A fentiekkel ellentétben,  hogyha nem néz rád, csak a szájával mosolyog (csak udvariasan, a szeme nem nevet), elfordul tőled, akkor érts a jelekből, és lépj tovább.

Az a legfontosabb, hogy próbáljuk meg lazán kezelni a dolgot, ha tetszik valaki mosolyogjuk, köszönjük, szemezzünk. Szerintem az is jó, ha hallgatunk a megérzésünkre, egy idő után minden nő érzi, hogy mikor "jön be" valakinek. Az is fontos, hogy ha nem szeretnénk nagyon görcsösnek tűnni, akkor adjuk le a jeleket, de várjunk a másik félre, hogy odajöjjön. És tudod, ha nem jön, akkor valamelyik K hiányzott, szóval no para.

Nekem ez az a fejezet, amelyet értek, ismerek és alkalmazok is, egészen addig, amíg valaki igazán elkezd érdekelni. Szökő évente velem is előfordul, hogy olyan valakivel találkozom, aki okos és vonzó is, és érti a beteg humoromat, na ezek azok az esetek, amikor átváltozom 13 éves pattanásos és fogszabályzós kislánnyá, és alig merek megszólalni, mert biztosan valami hülyeséget mondanék, a testbeszédem zárt, és még véletlenül sem nézek rá a másikra. Ezzel nem is lenne gond, ha nem harminc éves lennék. Mostanában ha ez előfordul, akkor tudatosan változtatok, kibontom a kezem, a másik felé fordulok, és igyekszem mosolyogni, és remélem úgy nézek ki, ahogy én azt gondolom, és nem így:

0510171820551rcs_tarsier_01-600x450

Baki #8: Nem figyelsz a figyelmeztető jelekre

Ismeritek azt a helyzetet, amikor megismerkedtek egy nagyon szimpatikus férfivel/fiúval, repkednek a pillangók a hasatokban már az első randin, és annyira szeretnétek ha vele sikerülne, hogy folyamatosan mentségeket kerestek neki, hogyha nem hív (biztos ellopták a mobilját, baleset érte, meghalt, stb), megfogadjátok, ha mégis hív ezek után, akkor nem is válaszoltok és persze már akkor tudjátok, hogy de igen, fel fogjátok venni a telefont. Persze lehet, hogy tényleg valami történt, ezért nem keresett, de ha rendszeresen előfordul, akkor érdemes továbblépni, és megkímélni magunkat egy megalázó kapcsolattól. A szerző a következő „vörös riasztásokat” szedte össze, amelyekre érdemes odafigyelnünk, és ha éppen nem szeretnénk szenvedni, akkor angolosan távozzunk a kapcsolatból:

  1. Nem igazán érdekeljük: ezt onnan lehet tudni, hogy nem hív, amikor megígéri, lemondja a randit az utolsó pillanatban, játszmázik velünk. Lehet először érdekeltük, de valamiért megváltozott a véleménye, de ahhoz meg valamiért nincs bátorsága, hogy ezt elmondja. Érdemes nem kifogásokat keresni, hogy szegény miért nem hív, hanem egyszerűen továbblépni. Ha valaki érdeklődik irántunk, keresni fog.
  2. Nincs meg a kémia köztetek: nem érzed izgatottnak magad a közelében, nincs kedved megölelni, vagy egyáltalán a kezét megfogni. Mondjuk például azért vagy mégis vele, mert ezer éve nem randiztál. Lépj tovább, kell a fizikai vonzódás is egy kapcsolathoz.
  3. Nem illetek össze: Mások a céljaitok, és nem látod vele a jövődet. Te szeretnél családot, ő nem, te hosszú távú kapcsolatot szeretnél, ő csak flörtölgetne és ugyanez fordítva. Lehet izzik körülöttetek a levegő, de ha nincs közös cél, egy idő után amikor felszáll a rózsaszín köd, majd gondolkodhatsz, hogy mit is kerestek egymás mellett.
  4. Egy bunkó: igen, ilyen is van, hogy valahogy fennakad a hálódon egy igazi bunkó, aki nem tisztel, csúnyán és bántóan beszél veled és másokkal, erőszakos, és negatív. Szerintem akkor is ha úgy néz ki mint Brad Pitt, érdemes nagyon gyorsan felvenni a nyúlcipőt és messzire szaladni.
  5. Nem elérhető: lehet azért, mert esetleg foglalt, és/vagy családos, házas, vagy mert esetleg túl sokat dolgozik, számára a munkája az első. Vagy nem ugyanazt a fajta kapcsolatot keresi mint te. Sajnálkozhatsz egy kicsit a dolgon, de érdemes hamar átlendülni rajta és továbblépni.

Baki #9: Az esküvőt tervezed az első randi után

Szerintem ezen nincs mit magyarázni, senki nem szereti a „matrica” embereket, és sajnos mi nők hajlamosak vagyunk az első jól sikerült randi után eltervezni a következő harminc közösen eltöltött évünket. Arra figyeljünk, hogy ezt vagy csak a saját magunkkal osszuk meg, vagy legfeljebb egy türelmes barátnővel, és ha esetleg nem lesz második randink a választottal, akkor se essünk kétségbe, mert ha vele nem is, de majd mással sikerül. Ám tudom, ez nehéz, szerintem a nők úgy általában szeretnek tervezgetni, beszélgetni barátnőkkel a jövőről, ki mennyi gyereket szeretne, milyen lesz az esküvői ruhája, hova mennek nyaralni. Amíg csak tervezgetünk, de nem éljük bele magunkat, szerintem nagy bajunk nem lehet.

Baki #10: Hallgatsz az anyukádra

Ebben a fejezetben arról beszél a szerző, hogy nem biztos, hogy érdemes az anyukánkra, vagy tőlünk idősebb rokonra, barátra hallgatni, mert amikor még ők jártak a mi cipőnkben, akkor más volt a világ, máshogy és más helyszíneken ismerkedtek az emberek. Én úgy gondolom, hogy szerencsés esetben az anyukánk nagyon szeret minket, tehát jót akar, így az összes tanácsát azért adja (néha kérés nélkül), mert szeretné ha boldogok lennénk. Szerintem érdemes meghallgatni a nálunk tapasztaltabb nők véleményét, és leszűrni belőle, hogy mi az ami hasznos nekünk, és mi az ami minden korban igaz a férfi-nő kapcsolatokra. Inkább akkor kell résen lennünk, ha ránk akarják erőszakolni véleményüket, vagy jelzik, hogy most már itt lenne az ideje a megállapodásnak, hát miért nem jó neked a szomszéd Józsi, olyan jóravaló fiú. Szerintem mindenki tudja, hogy ki az akitől szívesen vesz tanácsot, és ki az, akitől nem. Ha nem tudjuk kikerülni a kellemetlenkedőt, mert mondjuk közeli családtag, akkor érdemes olyan kevés információt csöpögtetni neki, amennyit csak lehet, a mondandóját pedig meghallgatni, és azon lendülettel el is felejteni.

 

Összefoglalva, a mű fő mondanivalója, hogy legyünk lazák és türelmesek, ami valóban egy jó tanács, csak nem mindig könnyű megvalósítani. Ám ha elszórakoztatjuk magunkat a fenti tippekkel és tanácsokkal, akkor talán kevésbé leszünk görcsösek.

A könyv végén a szerző válaszol arra, a mindenkit már az első fejezet után foglalkoztató kérdésre, hogy ő vajon megtalálta-e a párját, és boldogan posztolgatja-e a szerelmes fotóit a Facebookon, és természetesen a válasz igen, bár itt hadd engedjek teret a cinizmusomnak, azért az elég gázos lett volna, hogy eltölt a könyv megírásával, interjúkkal és beszélgetésekkel több évet, majd a zárófejezetben megjegyzi, hogy amúgy nekem sincs pasim, de elvileg a tippek bejönnek, így hát próbáld ki nyugodtan.

Az is érdekes, hogy minél többet olvasol ebben a témában, annál inkább egymásnak ellentmondó tanácsokat kapsz. Például ez a könyv arra buzdít, hogy finoman, de vedd kezedbe az életed irányítását, ha párt szeretnél találni, akkor emeld fel a kis valagadat, mozdulj ki, flörtölj, ismerkedj, kezdeményezz, rebegtesd a pilláid, ejtsd el a zsebkendődet (ha a kiszemelt nem ért a jelből, akkor csavarj egy követ a zsepibe, és dobd vesén vele, akkor majd biztos észrevesz, de nem száz százalék, hogy mindenkinek bejön ez a stílus). Más könyvek meg annyit tanácsolnak, hogy foglalkozz csak magaddal, találd meg azokat a tevékenységeket, amelyek boldoggá tesznek, rakd össze az életed, és amikor minden a helyére került a lelkedben, akkor a párod majd becsönget az életedbe mindenféle randizási erőfeszítés nélkül. Gondolom mindenki amellett a módszer mellett teszi le a voksát, amelyik neki bejött. Szerintem a legjobb itt is, ha az egyensúlyt megtaláljuk, és türelmesek vagyunk magunkkal, engedünk kifutási időt minden változásnak, amelyet elindítunk az életünkben, és nem akarjuk az eredményt tegnapra. Én próbálok kimozdulni, szempillát rebegtetni, de közben igyekszem kitalálni, hogy ÉN mit szeretnék. És persze az is teljesen normális, ha néha mélypontra kerülünk, nem hisszük el, hogy nekünk is sikerül majd, a lényeg, hogy ne hagyjuk az érzést elhatalmasodni, sajnáljuk egy kicsit magunkat, de aztán mosolyogjunk egyet, és higgyük el, hogy: "A végén minden rendben lesz. Ha még nincs rendben, akkor még nincs vége".

 

 

 

Képek: egotvonline, Facebook

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr76877871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások