Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Szilveszteri mese

Zenehallgatás szempontjából két részre osztom az embereket. Van az 'a' csoport, ők szeretnek zenét hallgatni, de mondjuk csak bizonyos helyzetekben, mint például ha buliznak, az autóban ülnek, koncerten, sportolás közben vagy tömött buszon/metrón/villamoson, amikor is egyben a tömeget, meg a külvilágot is ki akarják zárni. És van a 'b' csoport, ők mindenhol, de tényleg mindenhol és mindenkor hallgatják. Reggel felkel, a rádiót/hifit még a kávé előtt bekapcsolja, így az egész nap megy amíg otthon van, az persze egyértelmű, hogy amint elhagyja a lakást a fülében már szól a fülhallgató, és kedves 'b' csoportba tartozó Tojpi testvérem még a fürdőszobában, zuhanyzás közben is képes a telefonjáról zenét hallgatni (nem a víz alatt), mert amúgy milyen csönd van és úgy unalmas a fürdés. Pedig pont ez az. Ez a lényeg, a csönd. Én, a masszív 'a' csoportos szeretem a csendet. Tudok gondolkodni, vagy hallom a víz csobogását, az utca zaját, vagy csak hallgatom a csendet. Azt sem szeretném ha a (z amúgy nem létező) tévém állandóan szólna a háttérben. A két csoport szerintem persze békésen meglehet egymással, ha mondjuk a zenei ízlésük legalább egy kicsit hasonlít, és akkor lehet alkudozni, hogy mennyi ideig hallgatjuk a zenét és meddig a csendet.  Nem úgy mint az egyik húgommal, akivel amíg egy helyen laktunk néha közel voltam a hajtépéshez (az övéhez), amikor nem elég, hogy üvöltette de még énekelte is Enrique Inglesias felejthetetlen slágereit, vagy Tojpika Pink korszaka is egy kínkorszak volt, mivel én Guns and Roses-t, Depeche Mode-ot hallgatok szívesen. Persze ha buliról, vagy futásról van szó, akkor jöhet minden pop-rádió sláger a 70-es évektől mostanáig, Britney és Spice Girls, Gigi D'Agostino (már el is felejtetted, ugye?) és JLO, vagy akár a Barbie zene, RunDMC stb.. Szóval minden, amit vagy énekelni lehet, vagy ugrálni rá és amit sokan inkább szemétként mint zeneként definiálnak. Most abban a szerencsében van részem, hogy Katrin, aki természetesen a 'b' csoport aktív tagja és egyben a komolyzene, azon belül is -az általam egyetlen, igazán utált hangszer- a hegedű szerelmese. Annyira jó reggelente erre ébredni, bár legalább figyelmes, mert csak 9-kor kapcsolja be a rádióját, nem hajnalban. Ha itthon van, akkor folyamatosan szól valami, zongorajáték, jazz, a hegedű, és ha nagyon jó a kedve, ami szerencsére sokszor van, akkor még énekel is mellé. Tulajdonképpen annyira nagyon nem zavar, próbálom úgy felfogni, hogy legalább művelődöm komolyzenéből.
Csak az első héten ijedtem meg egy kicsit, amikor reggel 8 körül szinte (vagy legalábbis álomittasan úgy tűnt) üvöltő zongora és egyéb vegyes komolyzenei blokkra ébredtem. Azt hittem, hogy ez ezentúl így lesz, reggel 8-ig van alvásidő, akkor is, ha mondjuk éjfélig dolgoztam.. Szerencsére csak egy félreértés volt, mert Katrin azt hitte aznap nem alszom itthon, mert az volt az eredeti tervem, hogy Tojpiéknál maradok, de végül hazamentem, csak addigra már ő aludt, így nem is hallotta, reggel mert azt gondolván, hogy egyedül van, feltekerte a hangerőt. Szilveszter kapcsán meg tudtuk beszélni, hogy ha már hajnal 5-kor érek haza, akkor legyen olyan aranyos és ne hallgassa meg az újévi reggeli koncertet.

Gondoltam mesélek egy kicsit a Szilveszteri mulatságról is, és mindezt egy kávézóból teszem meg, egyrészt mert Katrin és a zenéje kezdett az agyamra menni, másrészt mert én két napos vírusos hasmenéssel afterpartyztam, és mivel mostmár úgy gondolom el tudok távolodni a lakástól hosszabb időre is mint kettő perc, felöltöztem csinosan és elindultam a városba. Vettem egy csomag (bio(!) borzalmas ízű, sajnos nem olyan mint a Nógrádi) ropit, hogy valami táplálék is legyen bennem és sétáltam egy órát mire ideértem, de nem bántam, mert így tudom a legjobban megismerni a várost, amire szükségem is van, mert többnyire mindig eltévedek.
A Szilveszter másként alakult mint eredetileg terveztem, azaz dolgozom dupla órabérért, mert hiába jelentkeztem kisegítő munkásnak az étterembe, nem kellettem, és a bankett részlegnek sem, mert a gonosz HR-es (Personal Abteilung-os, Személyzetis) néni azt mondta, hogy az én szerződésemmel max 5 óra pluszt dolgozhatok, így igazából amikor ezt elmondtam az egyes részlegek illetékeseinek, elutasítottak, hogy szilveszter este lévén nekik minimum 10 órára kell valaki, és a kedves mosolyukkal azt üzenték, hogy ballagjak szépen ügyesen haza, ne bosszantsam itt őket az öt órámmal. Először nem ujjongtam, mert persze szuper, amikor nem kell dolgoznod, de még szuperebb ha még pénzed is van hozzá, viszont már nagyon régen volt olyan, hogy a karácsonyom és a szilveszterem is szabad, és olyan meg, hogy MINDKETTŐ ugyanabban az évben szuperül sikerül, hát meg még régebben, tehát ha már így alakult, akkor inkább elkezdtem neki örülni.
Szóval 30-a délután magasságában megtudtam, hogy másnap nem dolgozom, így volt is vagy egy délutánom, hogy kitaláljam mit fogok másnap csinálni, és azt is, hogy kivel, mert Tojpin, M-en, a barátaikon és M szülein kívül nem ismertem mást. Tojpi dolgozott, M beteg lett, a szüleit meg nagyon szeretem és hívtak is magukkal, de valahova kártyázni mentek a hasonló korú barátaikhoz, így mondhatni annyira nem hozott lázba ez a lehetőség.  Ám, közben szereztem egy barátnőt, méghozzá akkor, amikor lezavartak az étterembe dolgozni. Bobi, aki bolgár és görög szülők lánya, mindig a mellettem lévő szekrényben öltözött, így már többször találkoztam vele és mindig kedvesen köszöntünk egymásnak. Egyik nap megint együtt öltöztünk, és láttam, hogy felveszi az étterem egyenruhához tartozó kötényét,  gyorsan megszólítottam, gondoltam jó, ha van valaki, akit ismerek onnan, ha már ott kell besegítenem. Szerencsére hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, így amikor együtt dolgoztunk az első éttermes napomon, sokat beszélgettünk, nevet cseréltünk a Facebookhoz, és egyszer elmentünk kávézni. Szóval mivel nagyon szimpi volt, írtam neki, hogy mi a progjamja az estére, hol ünnepel. Mondta nincs semmi programja, így elkezdtem keresgélni, és találtam egy partyt, ami Über 30 Silvester névre hallgatott. Gondoltam ott a helyünk, nagyszerű alkalom és helyszín, hogy visszatérjek a halpiacra.

Amit gondoltam: egy party 30-on felülieknek, tehát tele lesz 30-as és kora 40-es jóképű, ápolt, vicces és egyedülálló férfival, akik heves udvarlását majd nem győzzük Bobival fogadni. Ennek érdekében ki is csinosítottam magam, nem akartam egyen feketében lenni, így téliesítettem az egyik rózsaszín nyári ruhámat.

A valóság: ha a partyra 30-tól felfelé lehetett bemenni, akkor a helyszínen mi voltunk a csecsemő korúak mint '83-as évjáratú kiscsibék, és még ebben a viszonyításban is voltak nagymama és nagypapa korúak lent. Többségben. És nők. És párok. Az egyetlen hely, ahol az elképzelésem és a valóság találkozott, az a heves udvarlás, amit tényleg nem győztünk, de vagy mind a ketten fene válogatósak vagyunk, vagy tényleg a hely krémje szeretett volna megismerkedni velünk.  A most következő pár sor gonosz lesz, csak szólok, mert néha nekem is vannak ilyen gondolataim, bár szerencsére egyre kevesebb. Szóval a felhozatal: A fura hápogó fazon, aki miután feltett egy kérdést, kicsit rámozgott a fejével és fura hápogó hangot adott ki mint egy galamb és kacsa keveréke, a csontrészeg, aki minden nőnél bepróbálkozott, miután elhajtottam, mert a lábán nem bírt megállni, láttam, hogy tényleg senkit nem hagyott ki, az öreg, akit nagy-és dédapa korosztály közé gondoltam, de azért próbacseresznye alapon odajött, hátha nagyapakomplexusom van. Szerencsére nála működött a -nem beszélni németet- buta nézésem. A legjobb pedig a két albán szívtipró volt, akik vagy egy órát keringtek körülöttünk, mi még véletlenül sem néztünk rájuk, szerintem semmilyen biztató jelet nem adtunk, de mindannyian ismerjük a típust akinek erre nincs is szüksége, jön mint a veszedelem. Szóval a tökösebbik, aki szerintem megunta a tüntető ignorálásunkat derékban elkapott, közölte, hogy te táncolsz velem, a barátját meg ráküldte Bobira, hogy te meg vele, és számára az élet elrendeződött, a szerepek leosztásra kerültek és mindenki a helyén volt. Az új emberem a vállamig ért, de legalább 100 kilót nyomott, az ing feszült a puha kis hasikáján, kopasz tök feje volt, és a himbilimbijét igazgatta kábé minden két percben, nem tudom mitől félt, hogy esetleg leesik, vagy eltűnik. Szóval tartsatok felszínesnek, de sem a nőszerző stílus (még jó, hogy nem ütött le bunkóval és vitt magával a hajamnál fogva), sem a szerszámigazgatás, sem a külcsín nem fogott meg. De ráhagytam, mert addig is amíg ott volt, elhajtotta az összes részeget körülöttem, én meg addig kigondoltam, hogy ha megkérdezi, mit csinálok itt, megmondom, hogy csak nyaralunk, és megyünk SAJNOS haza. Lekommunikáltam a fedősztorinkat Bobinak is, mert a másik albánlover sem volt nagyon más, így amikor feltette a kérdést szépen elmondtam, hogy sajnos csak nyaralni jöttünk, persze sajnálta és mondta, hogy ha visszajövünk akkor keressük meg 'a' KFC-ben (amiből, mint a mekiből csak egy van minden városban...), mert ők ott SÉF-ek. Ha esetleg valaki dolgozik KFC-ben, mondja már el nekem , hogy ott mit takar a SÉF munkakör? Ő aki az olajba teszi a fagyasztott csirkét? Mert akkor én meg Gasztronómiai Vendég Kapcsolatos Referens vagyok a hotelben.. Egy GastroGuestRelationAssociate. És asztalt törlök, meg felszolgálok. Gondolom most felmerült, hogy miért is nem mondtam meg neki őszintén, hogy ne haragudj, de részemről nem gondolom, hogy működne köztünk bármilyen kapcsolat, és azért nem, mert van az a típus aki a nem-et csak bizonytalan igennek veszi, és úgy gondolja, ha még hevesebben udvarol, akkor majd biztos beadom a derekam.


Mindent összevetve azért elmondható, hogy jól éreztük magunkat, meg van annak is az előnye, ha nem 18-25 évesekkel bulizol. Először is, harmincon felül, ha bulizni mész, akkor bulizol, táncolsz, mosolyogsz, iszol, énekelsz, egyszóval a bulival és saját magad jól érzésével vagy elfoglalva, nem pedig a sminkeddel, fotó készítéssel és posztolással, a hajaddal, azzal, hogy mások biztos azt nézik milyen kövér, sovány, magas, alacsony, csúnya, nagyhasú, vastagcombú, nagyfenekű, laposfenekű (satöbbi, megfelelő aláhúzandó) vagy, másokat nézel, és kitárgyalod a barátnőddel, hogy az a lány milyen.... (előző felsorolás). Ilyen butaságok helyett itt mindenki táncolt, a zene a 80-90-es évek diszkózenéje volt, néha kis Britney vagy egyéb 2000-es zene is becsúszott, láttam John Travolta Szombat esti láz táncot, Grease táncot, vonatozást, twistet, kacsatáncot, meg még amit el tudsz képzelni, de annyira jó volt csupa ennyi felszabadult és vidám embert közt lenni. Amúgy a német nőkkel szerintem semmi gond nincsen, mindenki ízlésesen volt felöltözve, ápoltak voltak, és szerintem nem csúnyák. Amikor itt vagyok emberek közt, nem érzem sosem, hogy külföldön vagyok, olyanok az emberek mint otthon. Talán az egyetlen különbség, hogy az idősebb emberek is aktív életet élnek, valahogy ők nem a halálra készülnek úgy 55 felett, hanem próbálják kitölteni az életüket, keresnek egy új hobbit, vagy eljárnak moziba, és lehet mondani, hogy persze, mert itt normális nyugdíj van, és megtehetik, hogy programot szervezzenek maguknak, de szerintem ez hozzáállás kérdése. Lehet választani a tévé bambulás és sétálás között, vagy be lehet ülni a könyvtárba olvasni, blogot írni, barátokkal kirándulni menni, stb. Persze azt sem állítom, hogy otthon mindenki ilyen lenne, de szerintem értitek mit szeretnék mondani.

A buli megerősített abban, hogy nem minden szempontból rossz dolog az öregedés, mert persze lehet a tested meg az arcod nem olyan mint 10 éve, viszont sokkal elfogadóbbá válsz saját magaddal és másokkal szemben, és igazán jól érzed magad a bőrödben. De az is igaz, hogy jó érzés volt úgy bulizni, hogy megint te vagy a hamvas kisbaba, akiről senki nem hiszi el, hogy már elmúlt harminc.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr106877863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások