Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Mindennapok

Szűk egy hónapja élek Katrinnál  és meg vagyok lepve, hogy még nem rakott ki mint a macskát dolgát végezni, mert a következő problémákat okoztam eddig:

1. Egyik nap amikor hajnalban indultam dolgozni véletlenül a lépcsőházlámpa helyett a csengőt nyomtam meg, így a néma álmos csendbe tőrként hasított az a kedves dallam. (Délután elnézést kértem, de azt mondta nem ébredt fel.)

2. Túlpakoltam a mosógépet az első mosásom alkalmával, így az egész leállt, amikor meg nagy nehezen kinyitottam az ajtaját egy kicsit kiöntött a víz a konyhába. (itt már berángott a szeme azért) Azóta igyekszem akkor mosni, amikor nincs itthon, mert mindig érzem a szemeit a hátamban, és az aggódást a levegőben, hogy vajon mennyi ruhát tömök bele. (Amúgy a törölközők voltak a ludasak, mert jobban megszívták magukat mint gondoltam)

3. A mélyhűtő leolvasztása, bár abban nem vagyok biztos, hogy én voltam, de mondjuk ha ő biztos nem akkor csak én lehettem. A mélyhűtőnek nincs nyitókilincse (vagy hogy is hívják) helyette a felette lévő polcra egy spárgával ráerősített fém -szerintem- szélvédő jégvakaróval kell felfeszíteni az ajtót, majd jól becsapni a helyes záródás érdekében. Nekem kicsit idegen volt a mélyhűtő izomból való becsapása minden alkalommal (lehet néha feszültség levezetésnek jó lehet) így igazából csak becsuktam, majd kicsit rányomtam, de ezek szerint a német mélyhűtők a verést szeretik, így az eset óta olyan tockost kap minden egyes becsukásnál, hogy még a spájz ajtó is beleremeg. Szóval valószínű az egyik még gyengédebb becsukás alkalmával nem csuktam be rendesen, így az egész leolvadt, Katrin meg levakarhatta a maradék jeget.

4. A kotyogó kávéfőzőt is sikerült tönkretennem. Ma reggel, amikor kávét csináltam láttam, hogy van egy szép új főző, Katrin meg is dicsért, hogy micsoda jó megfigyelő vagyok, bár ha LÁTSZ akkor nem nehéz a különbséget észrevenni az öreg, fekete foltos kopott gumis és az új csillogós ezüstszürke között, mindenesetre megköszöntem a bókot, és megkérdeztem, hogy mi történt ez előddel. Mondta ne csavarjam be annyira erősen (megizmosodtam a hűtőfeszítésben és csapkodásban), mert nem lehet kicsavarni, a másikat sem tudta, és szét kellett feszítenie, majd kidobnia. Szerintem itt inkább az lehetett a probléma, hogy az utolsó hét kapkodásában elfelejtettem elmosni, és a zacc összeragasztotta az egészet.

5. A lámpa. Na az nem én voltam, de tudtam, hogy én leszek a hibás. Az előszobában van egy lámpa a falban, aminek mindig égnie kell, mert milyen barátságos, amikor sötétben jön haza az ember, akkor villanyfény fogadja, vagy ha kibotorkálsz a toálettre éjszaka, akkor sem esel hasra a nyolcvan rongyszőnyegben. Szóval Katrin nem volt otthon, én épp szendvicset gyártottam a konyhában, majd hallottam egy óriási durranást. Kimegyek az előszobába, és látom az északi fény felrobbant, fel kéne porszívózni, de még akkor nem tudtam hol van a porszívó, így csak összeszedegettem a nagy szilánkokat. Később megyek haza, Katrin kiperdül, és szemrehányóan néz engem majd a lámpát, amit már kicserélt, erre tök kellemetlenül éreztem magam, mert olyan dolog miatt kellett szabadkoznom, amit nem is én csináltam, mondtam, hogy egyszercsak pukk és kaputt, és hogy még a közelében sem voltam, végül elhitte, de azért hozzátette, hogy ne kapcsolgassam. Mondtam nem kapcsolgattam. Szerencsére mindent derűvel kezel, semmi méreg nem volt benne, úgyhogy gondolom akkor sem lett volna nagy baj ha azért robban a körte mert egész délután azzal szórakozom, hogy le-fel kapcsolgatom a lámpát. Ez utoljára 6 évesen volt jó program amikor Tojpi a WC-n ült én meg kapcsolgattam a villanyt neki, hagy idegesedjen fel.

Mindezek ellenére jól eléldegélünk, megengedtem, hogy az egyik lánya a szobámban aludjon amíg nem vagyok itthon, még ki is porszívóztak. Vagy lehet azért is tart meg, mert amíg pogácsákat gyártottam neki is jutott sok belőle, meg a házi mogyorókrémemből is.

Járok jógára mégis, a nagyszerű Bikram jóga, ami olyan az én testemnek mint egy gyógyító masszázs. Utánaolvastam a hatásának, és valószínű azért jó ennyire, mert a nyakat, derekat és főként a gerincet nyújtja és lazítja, így pedig sok hátfájásos nyavalya megelőzhető és esetemben gyógyítható is. Lehet már írtam, de a híres virsli ebéd után úgy éreztem muszáj kiizzadnom az anyagot, így lementem és befizettem egy alkalomra.
Az órát az indiai fickó tartotta, nagyon jó volt, mert  egyrészt tud motiválni, hogy még jobban szadizd magad és még élvezd is, másrészt jó a humora, mindig vicceseket mondott, mindenkit dicsért, nekem is épp akkor mondta, hogy nyújtsam ki azokat  a gyönyörű hosszú lábaimat normálisan, amikor azon gondolkodtam saját magamat nézve a tükörben, hogy na ilyen lehet amikor a Willendorfi Vénusz jógázik. (ez persze még a szeretem magam program elkezdése előtt volt. Azóta nem gondolok gonoszakat magamról -túl gyakran) Az óra végén mielőtt elértem az öltözőt elkapott, hogy már nem látott egy ideje, mi történt, jöjjek, mondtam nem tudok ennyit pénzt egyszerre kifizetni a bérletre ezért nem jöttem, erre mondta semmi gond öltözzek fel, majd addig kitalál valami okosat. Ott már igazából tudtam a szívem mélyén, hogy fizetni fogok, mert egy indiai ha pénzt akar, akkor pénzt kap. Kimentem, és adott egy csecse kis ajánlatot, 3 hónapig korlátlanul járhatok jóval kevesebb eurócskáért, sőt mondta, ha nem lenne egyáltalán pénzem az sem lenne baj, ez itt a nagy jóga család, mi segítjük egymást, akár kis apró munkákkal a stúdióban. Itt persze nem tudom mit értett apró munka alatt, mondjuk az egész kifestését, az összeizzadt jógaszőnyegek kitakarítását vagy még durvább dolgot, de inkább megkértem hagy gondolkozzam, így adott egy sajtpapírt az ajánlatról. Meg hánytam-vetettem a dolgot, közben elmentem egy másik stúdióba is érdeklődni, ahol ugyanúgy van jóga csak nem ez a hipiszupi, meg mindenféle más óra is és mindez sokkal olcsóbbért, de végülis arra jutottam, hogy egyrészt nem szeretem a csoportos női órákat másrészt ha az, amit viszont szeretek  itt van a szomszéd lépcsőházban, és még ajánlatot is kaptam, akkor inkább kifizetem, aztán majd meglátjuk mi lesz. Így lementem és fizettem euróban és nem természetben.
Kicsi stúdió, eddig négy tanárt láttam csak, de szerintem nincs is több. A főnök az indiai fickó ő a kedvencem, a második kedvencem a Harcipuffancs, ő úgy néz ki, mint Lucy Liu csak óriási mandula szemekkel, szerintem félvér lehet, és ha ránézel olyan mint egy szikla. Pöttömke, de mégis olyan erősnek és szilárdnak látszik emellett pedig kedves is. Szóval ezért (kínai) Harcipuffancs. A harmadik kedvencem a Német, nála kötöttem a tagságit miután másnap visszamentem a sajtpapírral, 5 perc után saját magát is meggyőzte, hogy nem hazudok, tényleg ennyit kell és így fizetnem. Mondjuk hozzáteszem, hogy elővettem a magabiztosan föléd tornyosulok, lenézek rád és igazam van, de kedves vagyok énemet, hogy meggyőzzem, így sikerült is. Ott húztam ki egy kicsit a gyufát nála, hogy amikor fizettem kártyával elfelejtettem szólni, hogy bérelnék szőnyeget is, mert még nincsen, és dilemmázott, hogy lehúzza-e a kártyám még egyszer 1 euró miatt vagy inkább felírja, hogy tartozok és legközelebb fizetek, a második mellett döntött, de közben kipréselt egy "focus"-t az összeszorított fogai között, azt nem tudom, hogy nekem, vagy magának. Amúgy azért hívom Németnek, mert egyrészt az, másrészt mindig kipézéz valakit akinek segíteni fog az óra alatt és katonásan utasítgat, hogy mindent SZABÁLYOSAN csinálj. Ez úgy néz ki, hogy minden egyes pozícióban hangosan kijavít, (Gabriella ne emeld fel a sarkad, Gabriella ne görbítsd be a hátad, Gabriella nézd magad a tükörben, stb) ami egyrészt jó, és örültem neki amikor én voltam soron, de úgy fél óra után amikor már mindenki tudja a neved, már kicsit kellemetlen. Rajta kívül még van egy nő, de ő nem fogott meg, se nem szép, se nem csúnya, se nem bolond, szerintem csak túl normális.

Namaste.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr656877861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nóra Demeter 2014.01.04. 23:55:06

Nalunk ugy van, hogy ha maradsz ora utan es segitesz kitakaritani az oltozot, felmosol vagy ilyesmi, akkor orakkal fizetnek ki. De csak ha joban vagy az ottaniakkal szoktak felajanlani :) Szoval nem festes, csak napi takaritas :)

G 2014.01.05. 00:43:45

Lehet erre gondolt, ezt még nem ajánlotta fel, de nem is rossz ötlet!

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások