Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Hogyan is írjak?

Képzeljétek, azt történt, hogy kaptam egy nagyon-nagyon kedves emailt. Tegnap előtt épp végeztem a munkával, lementem az öltözőbe, persze rögtön a telefonomat piszkálgattam, és látom, hogy jött egy emailem, a blogommal kapcsolatban. Elolvastam, majd hízott a májam vagy két kilót, a mellem 90D-re dagadt a büszkeségtől, és nőttem még vagy 10 centit az örömtől. Ezúton szeretném megköszönni a kedves és bátorító szavakat, nagyon boldoggá tett, egész nap vigyorogtam mint a vadalma, és megígérem, hogy írni fogok.

Azon vakarózom már egy  ideje, hogy mégis hogyan írjak. Mert most össze vagyok zavarodva. Na de kezdem az elején, csak hogy világos legyen a szituáció. Szóval ez az évem azzal telt/telik, hogy elhatároztam, önismeretet tartok, elemezgetem magam, rájövök, hogy mit is akarok csinálni, szóval mindazok a témák, amelyekről mi nők órákat tudunk beszélni, olvasni és amitől a férfiak instant kiugranak a tizedikről. A folyamat indult a tavalyi munkaváltásommal, ami végképp rávett arra, hogy eljöjjek Londonból, majd az otthon töltött nyarammal folytatódott, és most már lassan 3 hónapja itt, Frankfurtban próbálom továbbelemezni az életem. Közben gondolkodtam, önsegítő könyveket olvastam, barátokkal beszélgettem, kritikákat hallgattam meg magamról és elemezgettem minden egyes gondolatomat. Most gondolom három kérdés merült fel benned. Egy, hogy van az, hogy ennyire baromira ráérek, kettő, mi is a bajom amúgy igazából, három, és így december tájékán jutottam e valahova.

Egy, ráérek, mert kora nyár óta olyan közegben dolgozom otthon és (mostmár)itthon is, ahol nem csesztetnek, otthon szó szerint családi vállalkozásban, itt meg családias környezetben, a munka nem igényel konkrét erős koncentrálást, számítást vagy időgazdálkodást, tehát kvázi csinálom a dolgomat inkább fizikai mint szellemi síkon (ez nem biztos, hogy jó kifejezés ide), és mivel nem vagyok stresszben, hogy mikor köt belém a főnököm, ezért a kis agysejtjeim elfoglalják magukat más dolgokon való gondolkodással. Persze mondhatnánk, hogy mivel heti 20 órában tanulok németet plusz az otthoni tanulás (wáháhá, ha csinálnám bár múlt héten tanultam, tényleg.), szóval mondhatnánk, vagyis kérdezhetnénk, hogy miért nincsenek lekötve az agysejtjeim, de valahogy a német nyelv tanulásának a szenvedélyes heve még nem kapott el. Csinálom, mert kell, és néha leülök és elmagyarázom magamnak, hogy Gabó, most van időd tanulni, részmunkaidőben dolgozol, közel van a suli, a munkaidődet összehangolták az iskolával, szóval tessék felnőttnek lenni és nekiállni a tanulásnak. Szóval igen, igen ezt mind tudom, de akkor is olyan nehéz rávenni magamat. (Lábjegyzetben, a mai blogírásra is az vett rá, hogy kedden vizsgát írunk a teljes A2 tananyagból, amit nem tudok annyira jól, és persze most tanulnom kéne. De szerintem ezt a jelenséget mindenki ismeri, a vizsgaidőszak alatt csillog a lakás a legtisztábban..). Ezt nem is ragozom tovább, elkezdtem már tanulni, és remélem sikerül a vizsga, mert nem szeretném az A2 szintet megismételni.

Azt, hogy mi a bajom, azt még most sem tudom, és hogy jutottam e valahová, azt sem. Mindenesetre a sok önsegítő könyv, cikk, és internetes oldal elolvasása után arra jöttem rá, hogy nagyon maximalista vagyok magammal, ami lustasággal párosul, és óriási türelmetlenséggel. Az alap probléma megvan, már csak dolgoznom kell rajta. Na de ebből elég is, nem önsegítő blogot akarok írni, a felvezetés mindössze azért sikeredett ilyen hosszúra, hogy érthetőbb legyen miért is nem tudom, hogy hogyan írjak. Korábban szívesen írtam a cinikus kissé gonoszkodó stílusommal, de aztán olvastam arról, hogy nem jó, ha ilyen negatívan látjuk a világot és az embereket valamint, minden egyes tulajdonság, ami idegesít másokban, az megtalálható bennünk is. Magyarán ez most azt jelenti, hogy amikor már mint Buddha közlekedsz a világban, és senki és semmi nem tud felbosszantani, akkor érkeztél el a teljességhez, és akkor leszel képes magadat szeretni azáltal meg másokat is? Szóval ha csipkelődve írok a kollégáimról, barátaimról, akkor azt jelenti, hogy egy gonosz kis mufurc manó vagyok aki utálja magát? Egyáltalán létezik olyan, hogy senki nem idegesít? Sohasem? Még egy icuripicurit sem? Sem a tolakodó kis nyugdíjas a pénztárnál, vagy a büdös ember a buszon, vagy az okoskodó nyelvsulis osztálytársad? Vagy ez azt jelenti, hogy én is tolakodó, büdös és okoskodó vagyok? Szóval ezért voltam bajban, hogyha a továbbra is másokon köszörülöm a nyelvem, akkor lehet az életben nem jutok el a boldogságos kiteljesedéshez. Viszont egy drogos ezomanó sem szeretnék lenni aki szeret mindenkit, de nagyon és mindig. A barátnőm szerint, kicsit sokat gondolkodok ezen, és szerinte ha már megfogalmazódott a gondolat, akkor talán jobb kiírni, vagy ha nem akarok ilyenről írni, akkor meg ne is gondoljak rá. Végül is a képlet megint csak egyszerű. Arra jutottam, hogy írom ahogy jön, aztán visszaolvasom, ha meg nagyon gonosz vagyok, majd átfogalmazom. (vagy nem..) :)

A munkámról még nem is írtam. A londoni M betűs nagy szállodában érdemes volt azt a 8 hónapot kínszenvedve ledolgoznom, mert ha ott nincs tapasztalatom, és ajánlásom, akkor biztos, hogy nem vesznek fel ide német nyelvtudás nélkül. Ez legalább jó, hogy most már értem, hogy mi értelme volt. Korábban recepciós voltam, ami egyelőre köszönöm szépen szép volt és bőven elegendő, így most nem bánom, hogy pincérnő/hostess/takinéni keverékeként dolgozom. Ez egy óriási több mint 500 szobás szálloda Frankfurt közepén, ott dolgozom egy kis bárban. Ez a bár azért jó, mert itt minden ingyen van bizonyos vendégeknek. Egyrészt azoknak, akik nagyon sok pénzért nagyon drága szobát vesznek ki, vagy másrészt akik a munkájuk miatt minden héten itt vannak, és annak ellenére, hogy olcsóbb szobában vannak,  a pontgyűjtő kártyájuk alapján ők a jól fizető, platinastátuszú arany tojást tojó tyúkok (vendégek). Így ők a hűségükért cserébe bejöhetnek az ingyen-kaja-pia bárba.

Azért szeretek itt dolgozni, mert a magasból igencsak gyönyörű kilátás nyílik Frankfurtra,olyan, mint amikor a repülő ablakán nézel ki leszállás előtt, és úgy néz ki lent minden mintha egy terepasztal lenne, itt is mini játékvillamosok, buszok, helyes kis épületecskék kis szobrocskákkal (csöpp 23 méter magas) vannak, és mivel Frankfurt fő látványossága az ún. Skyline (óriási bank- és irodaépületek közel egymáshoz, és így az egész kimagaslik és csillog-villog), olyan érzésem van mindig, mintha a Hotel nevű társasjáték elevedne meg alattam. Így miközben a morzsás asztalt törlöm tisztára, az utcafront és a villamosok nézése helyett a felhőket látom, néha egy-egy leereszkedik, és akkor teljes köd van körülöttünk, tényleg mintha repülőn lennénk. Szeretik a vendégek is, akinek van bejárása mind feljön reggelizni és vacsorázni, hiába a lenti étteremben háromszor akkora a választék. Mivel részmunkaidős vagyok, ezért vagy a reggeli ideje alatt vagy a vacsora alatt este dolgozom, mert én vagyok a plusz egy fő, a besegítő-kisegítő főmunkatárs. Reggel 6tól van a reggeli fél 11ig, természetesen itt is vannak vendégek akik már 5.50-kor próbálják az ajtót feltépni mert korog a pocikájuk, és olyan is aki 11kor csipás szemmel csoszog be, hogy jaj hát lekéstem a reggelit?! (tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy te tudtad, hogy fél tizenegyig tart a reggeli, de próbálkozz csak apukám.) Nem lehetne-e csak egy muffint, egy kis zsömlét, meg egy kis felvágottat kérni, esetleg sajt maradt még? Lehet?! De jó, és amúgy kis bacon szalonna vagy tojás maradt esetleg? (azt a telhetetlen jó édes mindenedet), á hogy nincs már, elfogyott?! ó mindegy, nem baj, a hideg reggeli is jó lesz. Én mindig viszek nekik, végül is egy valag pénzt fizet, meg amúgy meg pihenni jött és kiszolgáltatni magát, szóval nekem aztán nem nagy kunszt pár zsömlét meg felvágottat kivinni neki, hadd legyen kerek a napja. Mielőtt persze azt hinnéd, hogy a szállodában nincs étel fél 11 után, hát ne aggódj van, csak azért fizetni kell. Itt meg ingyen van. Ez amúgy nagyon érdekes, mióta itt dolgozok, elkezdtem megfigyelni, hogy az emberekre milyen hatással van az INGYEN. Miért van az, hogy mindegy miről van szó, ha nem kell érte fizetni, akkor jobban esik nekik. Például, van egy-két törzsvendég, akik párszor kaptak a kollégáimtól csokit, azóta meg nem azt mondom, hogy elvárják, de valahogy úgy alakítják az elköszönést, hogy a csokisszekrény közelében történjen, majd mikor megkapják (mű)meglepődéssel marják el, hogy ugyan nem kellett volna. És nem csokoládé különlegességekről beszélek, hanem például Milka csokiról, ami megvásárolható 0.95 centért, vagy egy csomag MnM-sről ami körülbelül másfél euró a boltban. És mindemellett ők olyan üzletemberek, akiknek az én éves fizetésem a karácsonyi bónuszuk. A vacsoránál is, ami 8ig tart este, a későn érkezők is csak úgy roncsolnak fel a bárba és löknek félre mindenkit (köztük engem is a forró tepsivel) csak, hogy még mielőtt beszedjük a büfét tudjon magának vacsorát szedni. Pedig mondom, egy egyszerű vacsorát bárki meg tud magának itt engedni egy normális étteremben, ha lekési legfeljebb rendelhet valamit a szoba szervíztől. De valószínű úgy látják a dolgot, hogy ami jár, az jár. És nem mondom, hogy én más vagyok, én is elcsipegetem munka közben a kis reggelimet vagy vacsorámat, pedig azért tudok ételt venni magamnak. Érdekesek vagyunk mi emberek.

Azt hiszem most már itt az ideje, hogy vagy a rendhagyó múltidejű igék második és harmadik alakját megtanuljam, vagy az elöljárószavakat tárgyas, részes és birtokos esetben. Nem is tudom, melyikkel kezdjem.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr156877859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alisca 2013.12.16. 14:02:37

Kedves G! Köszönöm a mesét! Nem kell a"hogy írjak" kérdést túlgondolni- úgy írj, ahogy eddig. Pont attól volt jó az egész. Az sem baj, ha van egy kis cinikus felhang, ettől még úgy gondolom teljesen világos (legalábbis számomra a sorok közül ez derült ki) , hogy nagyon alkalmazkodó, kompromisszumkész ember vagy - egyáltalán nem tűnsz gonosz mufurc manónak -sőt. Persze az ember néha tépelődik, ez nem baj. Szorítok a holnapi vizsgára! (És persze mint mindig: várom a mesét!) Üdv, szép napot! alisca

G 2013.12.17. 21:28:25

Szia Alisca, írok ahogy jön, továbbra is, örülök, hogy tetszik!! Neked szép napot!! Üdv, G

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások