Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Második első poszt

Igazából ez már a második első bejegyzésem, elköltöztettem a blogomat, át is öltöztettem, és ezen az új felületen írom tovább. Nem bírtam rávenni magam az írásra az elmúlt egy hónapban, ami tőlem azért szokatlan és arra jutottam, hogy talán ha kicsit változtatok, akkor majd új erőre kapok.

Az állandó stáblistám a következő, csak hogy mindenki számára világos legyen ki kicsoda a történetben:
Tojpi - öcsikém, M - az ő párja, Rhild és HJ - M anyukája és apukája, náluk lakom most. Katrin - tőle bérlek egy szobát, együtt lakunk. A lista majd bővül a későbbi állandó szereplőkkel. Természetesen a nevek egy kissé el vannak változtatva, mert nem tudom, hogy szeretnének-e szereplők lenni a saját életükről szóló blogban.
**Újabb szereplő február óta a Drágám, és mivel már egy ideje együtt is élünk, így már nem élvezem Katrin vendégszeretetét.

Nehéz elkezdenem, hogy miről is írjak, mert minden úgy történt (ahogy persze az általában szokott), hogy először semmi nem volt, majd hirtelen munkám is lett és nyelviskolát is találtam. Már kicsit több mint egy hónapja élek kint, pontosabban hat hete. Egyrészt sok minden történt, másrészt néha olyan lassan mentek a napok, mert semmit nem tudtam intézni. Az elején azzal volt a baj, hogy egyáltalán nem értettem mit mondanak, a hivatalos helyek/papírok nevét kiolvasni sem tudtam mert minden ilyen szó legalább 10 szótagból állt, olyan mondjuk mint nálunk a Nyugdíjfolyósítási Intézmény/kérelem (igazából nem tudom mi a rendes neve, de hosszú) így mindig valakinek jönnie kellett velem. Még durvább lett a szitu, amikor felvettek a szállodába, és megkaptam a listát, hogy milyen papírok kellenek nekik, persze ismét csak hosszú nevű irodákból még hosszabb nevű papírok, még Tojpi sem tudott mindent, hogy honnan kell őket beszerezni. Ebben például egy szociális munkás segített, akihez úgy kerültem, hogy M kapott valami papírt, hogy az állam nyelvórákkal támogatja az ideköltöző külföldieket. Gondoltam időm van, el tudok menni, így kértem időpontot, beszéltem a nővel, kitöltöttünk egy kérelmet (a válasz még nem jött meg), és közben megmutattam neki a listát, hátha ő jobban tudja, hogy hol vannak ezek az irodák, meg egyáltalán mi az amit kérelmeznem kell. Rendes volt, mert megkereste és kinyomtatta a  netről az összes irodát, ami szorgosan végigjártam esőben, szélben és napsütésben. De azt tudom, hogy ezeknek a papíroknak a beszerzése mindig időt vesz igénybe. Egyszer olyan boldog lennék, ha valaki megálmodna egy nagy állami épületet, ahol mindent be tudsz szerezni, nem kéne a város egyik pontjáról a másikra szaladgálni szűk orrú cipőben. Meg az is igaz, hogy itt csak az a bibi, hogy én mindent azonnal és rögtön akartam, pedig otthon kábé 20 év alatt lett meg minden papírom. TB kártya mikor megszülettem, adószám, amikor először dolgoztam, lakcímkártya meg amikor bevezették. Nem pedig egy nap alatt minden. De most már csak egy papír hiányzik, csak az első két szótagig emlékszem a papír nevére, és van bankkártyám is.

Először majd igyekszem mindent felületesen érinteni, hogy kedves barátaim nagyjából el tudják képzelni, hol vagyok és mit csinálok. Először egy kicsit a nyelvtanulásról. Egy korábbi blogomat (lovedlondon.blogspot.com) a londoni életemről írtam, ott legalább a nyelv nem számított akkora nehézségnek mint itt. Persze akkor azt hittem, meg azért az angol akcentust megérteni az elején nekem nagyon nehéz volt, és akkor az még nem is az ír vagy a skót. Ide kevés nyelvtudással érkeztem, egy A2 szinttel, ami nem rossz, de munkavégzésre nem lett volna elég, mert beszélni nem tudtam nagyon. Most sem tudok még annyira, de már alap szinten majdnem a teljes szókincsemet tudom használni. M, és a szülei is németek, az apukája nem is beszél angolul, így vele az elejétől németül beszéltem (ez azért persze enyhe túlzás), az anyukája angolul is tud, ami azért nagy segítség volt, szerintem vért izzadtam volna ha csak mutogatok, meg makogok.  Az a városi legenda pedig, hogy a németek mind beszélnek angolul nem igaz. A hivatalokban pl. ugyanolyan Julikák és Marikák ülnek, mint otthon, egy kukkot nem tudnak, a bankos kisfiú, akinél a kártyát csináltattam szintúgy, amin azért igencsak meglepődtem, mert nem lehetett több, mint 25 és ez a korosztály azért szokott már angolul is tudni. Persze ezt nem rosszból mondom, német emberek Németországban, még jó, hogy dolgozhat a saját anyanyelvén. Csak nekem volt nehéz, hogy nem kereszteztem az angolul tudok halmazát.

A nyelviskola egy külön szám. Igazából az írói blokkomat Herr Silva rombolta le, ő lett a múzsám, két napig helyettesítette az állandó tanárokat. Az első alkalommal sokkot kapott tőle az osztály az első 2 perc után. A következő másfél órában feszülten figyelt mindenki, és azt próbálta kitalálni, hogy vajon ez a valódi énje, vagy valami fura szerepjátékot játszik. (Én legalábbis ezen voltam, és a többiek arcát figyelve ők is). Emberünk Peruból érkezett 18 éve, azóta itt él és németet meg angolt tanít. Fekete gomba haja van, középen elválasztva és két oldalra fésülve, mértani pontossággal levágva, kissé ázsiai arcvonásai (bár Peruban született), vékony (nyeszlett) testalkata, és erősen feminin mozdulatai vannak. Az osztályban 16-an vagyunk, mind felnőttek, de mindenki ugyanolyan lelkesedéssel várta az óra kezdését mint anno a töriórát. Erre besuhant 1.20kor Herr Silva, felrótta a nevét cirkalmas betűkkel a táblára, megpördült, majd megkérdezte, Hallo Kinder, Wie geht es Ihnen? Majd félrecsapta a fejét egy kicsit, így a gombahaj jobb fele belehullott a szemébe, majd egy színpadias mozdulattal kisimította onnan, és már rögtön folytatta is, hogy akkor kész e a házi feladat, mintha nem most jött volna be először az osztályba. Na itt kapott mindenki sokkott, és csendben nyitotta ki a könyvét. És Herr Silva mind a 4 órát ebben a stílusban nyomta végig mint egy duracellnyuszi, középen állt, az osztály egyes és kettes csoportra osztotta, majd mindig mondta és mint egy karmester vezényelte, a karjelzéseivel indította és zárta a kórust, és rázta a haját ide-oda,  hogy mikor melyik csoport ragozza az igét, ismételje a szót, olvassa fel a feladatot, vagy mondja vissza, hogy mi a feladat. Úgy kell elképzelni, mintha egy közlekedési rendőrt, egy karmestert és egy baktert kereszteztek volna aki történetesen törzsvendég a Kék Osztriga bárban. Az első fél óra után eldöntöttem, hogy ha még egyszer ő jön helyettesíteni én nem jövök. Két óra után kezdtem megszokni a táncolva és pattogva vezénylését, az óra végére pedig megkedveltem és már alig vártam, hogy megint ő legyen. :) Annyira más mint mindenki más, és hű marad a szerepéhez, egyszer sem esett ki belőle (szóval itt már gyanakodtam, hogy valószínűleg nem is szerep), magabiztos, és ha kérdezel tud válaszolni.
A nyelviskolában úgy épülnek fel az órák, hogy az első másfél óra nyelvtan, ezt a főnök, egy horvát nő tartja, őt kedvelem, mert elég egyenes, nem vacakol, hanem adagolja az anyagot, aztán fél óra szünet, majd jön két és fél óra szókincsbővítés, meg szövegértés, meg elvileg beszéd, de azt nem nagyon csináljuk. Azt a tanárt nem szeretem, mert nem tud magyarázni, és az a fajta, aki túlságosan szerelmes a saját hangjába, meg nagyon trendibendi akar mindig lenni, de valahogy érződik rajta az akarás. Őt nem csípem annyira. A német nyelvet szeretem, sokszor olyan mint egy matekpélda, meg szerintem aki már tanult angolt, az tudja, hogy nem nehezebb mint a többi nyelv, csak itt minden finomság az elején jön, az angolban meg kábé a középfok környékén kínálnak meg vele. Logikájában és kiejtésében sokkal közelebb áll a magyarhoz, csak itt igekötők helyett az elöljárószavak változtatják meg teljesen a szavak jelentését. De azt nem mondom, hogy nehéz, vagy hogy nem szeretem, mert eddig igazából nem sokat magoltam, mert azt amúgy utálok (gondolom nem csak én), ami ragad rám, azt használom és közben fogadalmakat teszek, hogy holnaptól már tényleg megtanulom az összes birtokos névmást. :) Szóval majd ha mindent megtanultam és még akkor is nehéz, akkor majd szólok, hogy ez tényleg nehéz.

A többi témát majd írom nemsokára.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr826877853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások