Frankfurti mesék

2016.dec.08.
Írta: gabuschka Szólj hozzá!

Célok és tervek - Advent II.

new-year.jpgA második adventi bejegyzésemben elmesélem, hogy hogyan nem sikerült egyetlen egy árva darab 2016-ra kitűzött célomat sem elérnem. Közben kifejtem, hogy ez miért is nem szomorít el igazán, sőt a poszt végére az is kiderül, hogy szinte még elégedett is vagyok.

Év elején szokásomtól eltérően összefirkantottam néhány célt, irányt, csapást, hogy mégis hogyan szeretném a 2016-ot zárni.  Korábban feleslegesnek tartottam, meg ötletem sem volt, hogy mit fogadjak meg, de gondoltam miért ne tegyünk egy próbát. A kitűzött célok egy részét szerencsére néhány héten belül elfelejtettem, így legalább a siker elmaradása sem frusztrált. Pár napja, amikor ismét előszedtem a listámat hogy megírjam ezt a bejegyzést szembesültem vele, hogy csúfos eredménnyel zárhatom az évem, de mindjárt elmesélem miért is nem zuhantam magamba.  (Lefordítottam a képen szereplő szöveget egyébként, a bejegyzés végén találod!)

Tovább

Péntek esti vendégeskedés

alcohol-party-glass-table.jpgA férjemnek van egy barátja, nevezzük mondjuk Rupertnek. Nagyjából 15 éve ismerik egymást, együtt tanultak angolul zsenge ifjú korukban egy kis angliai tengerparti városban. Bournemouth a hely neve, ahova a férjem 21 évesen elköltözött Brazíliából, hogy az angol felkészítő tanfolyam után megkezdje tanulmányait. Azt hiszem az a pár év volt élete legjobb időszaka – természetesen mielőtt engem megismert – legalábbis ezt szűrtem le a bepárásodott szemű visszaemlékezésekből vagy az olyan anekdotákból, amelyek mindig úgy kezdődnek, hogy: á, ezt inkább nekem ne meséljék el.  (Végül persze csak elmondják. ) Majdnem az összes mostani barátsága ebből az időszakból ered, ahogy Rupert is.

A fent emlegetett barát légiutas kísérőként dolgozik, nagyjából 15 éve röpköd ide-oda, élvezi ezt a szabad életet, Buenos Aires-től Mumbai-ig gyakran fordul meg különböző országokban, és ahogy a szállodákat váltogatja, olyan ütemben cserélődnek a barátnők is mellette. Nem kell félreérteni, nem egy nőcsábász, vágyik családra és egy társra, de eddig nem sikerült belebotlania az igaziba. Dicséretes, talán már kissé beteges is, hogy egy-egy csalódás egyáltalán nem aggasztja, általában egy hónapon belül már valaki más mosolyog az oldalán.

Tovább

Advent a blogon

christmas-1831821_640.jpg

Tudom, hogy nem hangzott el olyan kérdés a részedről, hogy mit szeretnék karácsonyra, de gondoltam megelőzlek, hátha így november végén mindössze túl korainak tartottad az érdeklődést. Mindjárt elmondom, hogy mit találtam ki, de előbb jöjjön pár sor a decemberi terveimről.

A korábbi évektől eltérően, elhatároztam, hogy idén felkészülök a karácsonyra, hogy ne  tizennyolcadikán (22-én, 23-án) hasítson belém a felismerés, hogy hoppá mindjárt itt a karácsony, aztán se fa, se dísz, se ajándék, se menü nincs még összeállítva. Pedig fontos lenne, mert mindig olyan gyorsan elrepülnek az ünnepek, berobog a 24-e, az ember éppen hogy belejön az ünneplésbe, meg henyélésbe, aztán már bonthatja is le a fát, hogy üdvözölje a hosszú, hideg és sötét januárt. A másik okom a nagy tervezgetésre, hogy két év kemény és erőszakos küzdelmével elértem a férjemnél is, hogy már várja az ünnepeket, amely eddig a rossz családi hátterének köszönhetően nem volt fontos neki. Igaz, egyelőre még csak az érdekli, hogy mit eszünk majd, de legalább már elindult a változás útján. Én meg kereshetek kacsasült receptet.

Tovább

Lackfi János költő estjén jártunk Frankfurtban

img_2498.JPGMúlt hét szombaton volt szerencsénk részt venni a Lingua Hungarica Lehrerverein (Magyar Nyelvet Tanítók Egyesülete Frankfurtban, ők működtetik a Szombati Magyar Iskolát és Óvodát) és a Deutsche-Ungarische Gesellschaft (Magyar-német Társaság) szervezésében Lackfi János költő, író és műfordító estjén Frankfurtban. Nagyon örülök, hogy volt rá lehetőségünk, igazán remek kikapcsolódást nyújtott másfél órában.


Tovább

Hétköznapi időrablók

bird-159984_1280.pngMindig is nagyon érdekesnek tartottam a jelenséget, hogy bármilyen furcsa, szokatlan, vagy csak új dologba botlunk bele, biztosra vehetjük, hogy az adott tárgy, kérdés, téma, feladat, név, satöbbi egy napon belül ismét az utunkba kerül. Ilyen például, amikor legutóbb a munkahelyemen egy diák a fénymásoláshoz szükséges kártyájára szeretett volna pénzt feltölteni. Mivel a kérdéssel még nem találkoztam az elmúlt három hónapban, így megkértem a főnökömet, hogy mutassa meg hogyan működik a feltöltés. Feltöltöttük, megtanultam.
Szinte meg sem lepődtem, hogy még egy óra sem telt bele, de már megjelent előttem egy másik diák pontosan ugyanazzal a kérdéssel. Eddig egyszer sem, majd hirtelen egymás után kétszer is.
Egyébként ezt a mai bejegyzést egy másik jellemző jelenség miatt írtam meg. Másról kellene sürgősen egy anyagot összeállítanom, de minél inkább sürget az idő, annál inkább kap el az ihlet minden létező más témában. Már majdnem arra vetemedtem, hogy folytassam a Frankfurtos bejegyzéseket, vagy hogy nekiálljak takarítani, hiszen a csí is jobban áramlik, így az ihlet is hamarabb megtalál, ha nem esik hasra a kupiban.

Majd jelenségek napját tartjuk, azt is biztos ismeritek, hogy mennyire bosszantó olyan emberekbe botlani, akik valamivel feltartanak, vagy akik a hanyagságuk miatt sokkal több időt vesznek el a napunkból mint amennyit rájuk szánni szerettünk volna.
Tehát ez a mai poszt azért született meg, mert egyrészt másról kellene írnom, másrészt, mert az elmúlt napokban a szűkös időmet nem azokra fordítottam, akikre szerettem volna, harmadrészt az előbbiek túl sokszor fordultak elő gyanúsan rövid időn belül.

Tovább

Bemutatom a szomszédom 5 - Ismerd meg Vikit!

Bemutatom a szbemutatom_a_szomszedom3_1.jpgomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.   

 

Ha Te is szívesen szerepelnél, akkor írj egy emailt a frankfutimesek@hotmail.com címre.

 

  

Tovább

Nincs új a nap alatt

sun-165403_640.jpgSzépen ellógtam az írást mostanság, nem igaz? Képeket meg videókat töltögetek fel, ahelyett hogy valamit ideprodukálnék. Na majd most, bár sajnos kissé lesérültem*, így a hat gépelni tudó ujjam közül kettőt nem tudok használni, bezzeg ha már megtanultam volna tíz ujjal**, ahogy erre az évre elterveztem, akkor máris néggyel több lenne.

Pont ezért ma csak szövegelek egy kicsit.  Lehet csak hülyeségeket. Hazajöttünk Nizzából, készülök majd egy beszámolóval, de a késést egyelőre még ráfogom a bibis ujjaimra, sokat sajnos nem terhelhetem.

Tovább
Címkék: egyperces

Hogyan szórakoztassuk munkanélküli férjünket

A férjem két hete megint munkanélküli. Vagy ha pozitívan, amolyan amerikásan fogalmazunk, akkor between professions, vagyis nem csak új munkát, de valamilyen teljesen új területet is keres. Egyébként azért megint, mert ebben az évben már volt egyszer húsz napot, de akkor gyorsan talált magának másik munkát, pedig egy évig itthon maradhatott volna mint munkakereső. Mondtam neki már akkor is, hogy inkább maradjon itthon és használja ki ezt az időt arra, hogy pihen és körbenéz az interneten, találja ki, hogy mit szeretne csinálni, és ne kezdjen el megint egy másik bankban dolgozni, hiszen már annyiszor mondta, hogy mennyire utálja. Akart adni még egy esélyt a dolognak, de három hónap elteltével ő is megerősítette magát abban, hogy nem kell tovább erőltetni amit nem szeret.

Úgyhogy most itthon van és gondolkodik hogyan tovább, eljár minden nap az edzőterembe, magától kiporszívózott, kimosta a ruhákat, sőt ismét megtanult főzni. Azt vettem észre, hogy egyes férfiak a házasságkötéssel egyidejűleg elvesztenek bizonyos képességeket. Nem reprezentatív felmérésem alapján elmondhatom, hogy a férjek nagy része vasalni felejt el, (nálunk ez nem probléma, mert szeretek), felmosni, port törölni egyébként sem tudtak, hogy olyat mint "függönymosás" ne is említsek. Vagy például a mosást még berakják, de a teregetést már elfelejtik, viszont a porszívózást sokan szívesen csinálják. (Azt meg én utálom.) A főzéssel kapcsolatban vegyesek a tapasztalataim. A Drágám egész ügyesen elboldogult a konyhában mielőtt megismerkedtünk. A spagetti, tortellini és serpenyőben sütött hal tengelyen nem ütközött nehézségekbe, mára viszont hiába meglepő, de teljesen elcsökevényesedett a főzni tudása. Alkalomadtán ha valamit elkészít, akkor is végig szomorú arccal eszik, hogy jaj mennyivel finomabb amikor én főzök, nekem milyen jó ötleteim vannak, ő meg csak ilyet tud. 
Ez alól a szabad téri grillezés természetesen kivételt képez, abban elmondása szerint profi. 
Múlt héten majdnem beleállítottam a kenyérszeletelőt, amikor munkából hazaérkezve a kanapéról kiabált mialatt a cipőmet hámoztam le magamról, hogy de jó, hogy megjöttem, már hiányoztam neki, és egyébként nagyon éhes, mit eszünk ma. 

Tovább
Címkék: lista, párkapcsolat

Kérdések és válaszok

female-160791_640.pngTagja vagyok egy blogos csoportnak Facebookon, nem mondanám, hogy a legaktívabb, de szívesen elnézelődöm, sőt találtam már ott inspirációt, olvasnivalót, és interjúalanyokat is.

Az adminok szerveztek egy jópofa játékot, a "A Nap bloggere" a neve, lényege, hogy minden nap kijelölnek egy tagot, akitől bármit kérdezhet a többi blogger. Gondolom már kikövetkeztettétek, hogy nem csak úgy általánosságban írok a játékról, hanem azért, mert tegnap én voltam a szerencsés kiválasztott. 

A nap bloggerének egy bejegyzés keretében kell válaszolnia a neki szimpatikus kérdésekre. Én mindegyikre válaszoltam:

 

Tovább