Frankfurti mesék

2016.aug.28.
Írta: gabuschka Szólj hozzá!

Heti menü egyszerűen

img_3607.JPGMár egy ideje tervezem, hogy optimalizálom a élelmezésünket, kevésbé modorosan fogalmazva, hogy megtervezem mi kerül a hét minden napján az asztalra. Korábban vagy az üres hűtő várt minket esténként, vagy kidobtuk a tartalmát, mert mondjuk nem ettünk néhány napig otthon. A munkaváltásom és az azzal együttjáró rendszerezettebb életmód lehetővé tette, hogy egyrészt minden este együtt együnk a férjemmel - amely korábban a gyakori délutános műszakok miatt lehetetlen volt - másrészt mostmár időt is könnyebben tudok szakítani a tervezésre, bevásárlásra és főzésre. Miután a lehetőség már megvolt, hamar megkaptam a "kezdőlökést" is. A hotelben korábban ingyen ettünk, menzakaja, nem dobtam hátast a minőségtől de úgy, hogy nem kellett érte fizetnem nem panaszkodtam. A mostani munkahelyemen viszont a melletünk található kórház kantinjába járunk enni, ahol a korábbi tapasztalatomhoz hasonló minőség fogadott, napi 4-5 euróért. Havi szinten 80-100 eurót fizetni valamiért ami nem is ízlik, igazán pénzkidobás, így gyorsan keresni kezdtem valamilyen megoldást a problémára.

 

Tovább
Címkék: lista, ételek, menüterv

Reagálok

Olvasni nem emlékszesmile-1485850_640.jpgm mikor kezdtem el, csak arra, hogy az első könyv amelyet anyukám a kezembe adott a Két Lotti volt. Nehezen ment, elolvastam két oldalt belőle, de fárasztott, inkább visszaadtam volna, hogy nem tetszik. Végül mégis befejeztem, mert Mutika a rá jellemző visszafogott és csöndes módon (irónia) kitépte a kezemből, hogy hát akkor ne olvassam el, ne is olvassak semmit, mi nem tetszik nekem ezen a történeten. A szófogadatlan gyerek szerepe rémisztett, így inkább visszakértem a könyvet és befejeztem. 

Hét éves voltam, első osztályos, éppen megtanultunk olvasni. Az első tanárnénimet (Marika néni) meglátogatta egy barna szemű nő, be is jött az óránkra. Önálló feladatot kaptunk, mindenki csöndben rajzolt valamit, amikor egyszer csak megálltak felettem, arra kérve, hogy olvassak fel hangosan nekik az olvasókönyvből. Nagyon izgultam, szerettem volna jó benyomást tenni és megfelelni. Mint ahogy azóta is mindig. Befejeztem, majd felnéztem a két figyelő szempárra, remélve, hogy a feladatot teljesítve mást fognak a továbbiakban figyelmükkel kitüntetni. Megkérdezte az idegen nő, hogy miről szólt amit felolvastam. Mivel arra koncentráltam, hogy a betűket felismerve gördülékenyen formáljam a szavakat, a szövegre nem figyeltem. Mondtam, hogy nem tudom. Az idegen nő ránézett a tanárnénimre, hogy látod, nem érti. Marika néni szabadkozott, hogy pedig ő az egyik legjobb. Aznap megtanultam, hogy muszáj odafigyelnem arra, amit olvasok, meg kell értenem, ami le van írva. 

Tovább
Címkék: zene, egyperces

A budapesti vendégszeretet, avagy miért vagyunk "parasztok"?

Szubjektív vélemény következik és természetesen akinek nem inge, ne vegye magára.

3879494528_911666ae88_m.jpgSokszor nehéz megtalálnom az arany középutat, hogy úgy tudjam valamiről leírni az őszinte véleményemet, hogy az ne legyen sértő stílusban megfogalmazva, de ne csak polkorrekt mondatokat tartalmazzon. Én is nézek tévét, meg olvasok híreket, Brexit, Trump vs Clinton, mégsem érzem magam elég tájékozottnak ahhoz, hogy írjak is róla. Mert egy jó kritika attól jó, hogy tényekre alapozva ad szubjektív véleményt és nem csak kijelenti, hogy valaki egy hülye, mert azt hallotta a TV-ben.

(Mostanában találtam rá Eszter blogjára, nagyon tetszik, hogy nem mocskolódva vagy szitkozódva írja le, hogy mi a véleménye egy-egy helyzetről. Legutóbb ezt a cikket olvastam tőle, amely nekem azért is volt különösen szórakoztató mert már ezer éve nem láttam reggeli műsort a magyar tévében. Érdemes a videót is megnézni, és utána a blogot elolvasni.)

Tovább

Leszereltem

Elfarewell-961598_640.jpgjött ez a nap is, visszaadtam az egyenruhámat, az öltözőkulcsomat, a belépőkártyámat és a céges igazolványomat, majd kisétáltam az épületből. A bicikli kosaramban egyensúlyozva a búcsúcsokromat, az elfogyasztott pohár pezsgőktől kissé imbolyogva tekertem haza pénteken délután. Amellett, hogy szépen elbúcsúztattak, sőt még egy vásárlási utalványt is kaptam a kedvenc boltomba, mindent elkövettek, hogy emlékezetessé tegyék az utolsó napjaimat. Például, hogy az utolsó kilenc napomat egyben dolgoztam le szabadnap nélkül három különböző műszakban, mert az egyetlen szabadnapomon behívtak a beteget jelentő kollégám helyett. Az utolsó héten pedig túlóráznom is kellett, mert elszámolták a szabadságomat egy nappal (amit persze nem értek, mert ha elvileg be kellett jönnöm egy extra napot, akkor azzal kiegyenlítettem, de mégsem). 

Annyira nem bántam a dolgot, mert így bármikor is könnyeket morzsolgatnék a szemem sarkában, hogy azért milyen jó móka is volt a recepción dolgozni, majd csak visszaemlékezem az utolsó hetemre, és észhez térek. A fogyókúrámnak is lőttek ismét, de a remény hal meg utoljára, ma újra kezdtem, mert a múlt hetem káosz volt, össze-vissza ettem, meg grillparti is volt, meg a csokit még mindig szeretem.

Tovább

der Próbanap

sun-741813_1280.jpgKanyarodjunk vissza oda a történetben, hogy lefixáltam az iskolával, hogy mikor megyek interjúzni. Megtaláltuk az időpontot, addig meg volt még bő egy hetem befejezni a nyaralást és dolgozni is három napot. Aminek jelen esetben kifejezetten örültem, mert a két hét magyarországi látogatás nem tett jót a németemnek már elkezdtem aggódni, hogy hogyan is fogom majd így magamat meggyőzően előadni. A lényeg, hogy valamin mindig aggódhassak. 

A munkával töltött első hetemre egy meetinget is szerveztek nekünk, csak a szokásos havi összeülős, újdonságokról informálós, eredményeket prezentálós értekezlet. A fontosságát és presztízsét jól mutatja, hogy az év nagy részében elmaradt, mert nem volt senki aki a pultban állt volna amíg mi a számokat csodáljuk, így kíváncsian vártam, hogy vajon a mostani miért olyan fontos, hogy a manager asszony még üzenetet is küldött a telefonunkra, hogy számít mindenki részvételére.

Tovább

A változás szele

hot-air-balloon-4761_640.jpgA Nagy Bloggerkézikönyv szerint amennyiben hosszú ideig nem frissítettük az oldalunkat, semmiképpen ne kezdjük a végre megírt bejegyzést egy hosszas szabadkozással, mert egy, a szíve mélyén minden egyes megbecsült kedves Olvasó tesz rá magasról, hogy mi volt a távolmaradásunk oka, kettő, ahelyett, hogy valami érdemlegeset kanyarítanánk a monitorra, arra pazaroljuk a fent említett Látogatónk idejét, hogy bekezdéseken keresztül azt olvassa, hogy a kutya megette a házifeladatunkat. Nos szabadkozni tényleg nem fogok, hanem megírom végre, hogy miért tűntem el ilyen hosszú időre. 

 

Tovább

Szokásos havi panaszkodós poszt

Sokszor előfordul, hogy elkezdek egy bejegyzést írni, nem sikerül befejeznem, majd másnap amikor visszaolvasom, hogy folytassam, már annyira bugyutának és idegesítőnek hangzik, hogy csak a fejem fogom, mi szállt meg az előző nap. Ma újraírom. Na hol is kezdjem. Mondjuk az elején. Tegnap arról értekeztem kínos részletességgel, hogy egy negatív spirálban, egy örvényben érzem magam annak ellenére, hogy jó életem van. Értem ezalatt, hogy szeretetben, teli hassal, melegben hajtom álomra a kis buksim minden este, mégis nem vagyok igazán jól. Megpróbálom röviden összefoglalni a nyomorom, épp csak annyit merítve a problémáimból, hogy még ne feküdje meg a gyomrotokat, de képbe is kerüljetek. 

face-66317_640.jpg

Tovább

7 remek program gyerekekkel Frankfurtban

bike-775799_640.jpgA jövőben igyekszem többször hasznos(nak vélt) bejegyzésekkel jelentkezni, több információt megosztani Frankfurtról és Németországról. A tavalyi általános városnézős bejegyzés után a továbbiakban inkább tematikusan mutatom be a várost, mindig egy-egy területet, vagy szórakozási lehetőséget kiemelve. 

A mai napon a gyerekek szórakoztatásán lesz a hangsúly, összeszedtem néhány programlehetőséget, tippet, hogy mivel tudjuk a csemeték figyelmét lekötni ha elhagyjuk a hotelszobát vagy a lakást. 

Nyitvatartással, belépőjegy árakkal kapcsolatban a mellékelt linkeken lehet tájékozódni, de kérdezzetek nyugodtan, lehet én is tudom.

Tovább