Frankfurti mesék

Bulik, akkor és most

Bulik, akkor és most

By: gabuschka 2017. szeptember 08.

Múlt hétvégén meghívtam magamhoz négy barátnőmet, hogy szintet lépjünk és ne csak egy étteremben, bárban vagy borpincében meséljük el kivel mi történt a héten, hanem csinosba felöltözve nézzünk be a frankfurti éjszakába is.

lights-party-dancing-music.jpgKép: pixabay.com/stux

Frankfurt, ahol van minden

Nagyon szeretem Frankfurtban, hogy a város elég nagy ahhoz, hogy helyet biztosítson különböző kulturális rendezvényeknek, a végtelen számú szabadtéri fesztiválnak, vagy a számos remek étteremnek és cool bárnak. Mindegy, hogy milyen étrendet követünk, mert széles kínálatból válogathatunk. A szaftos steakházaktól elkezdve a vegán éttermeken keresztül a csak egészséges -és bioételeket felszolgáló helyek között mindenki találhat fogára valót. Ha csak egy kávét, sört, bort, vagy vizet innánk, akkor dönthetünk  egy sörkert, koktélbárt, kávézó, kiülős, beülős, trendi, dohányzó vagy nem dohányzó mellett egyaránt. Mindezt pedig egy belátható, bejárható méretű városban, így nem marad bennünk az az apró zavaró érzés, hogy vajon még mit lehetne felfedezni. Van minden és a minden könnyen elérhető.

Szóval a hétvége apropója a férjem ausztriai vadvízi evezéssel (hiába néztem szkeptikusan először, hogy mégis hol vannak ott "vad vizek", mert a Nyugat-Ausztriában is csörgedező Inn folyó pontosan olyan) összekötött legénybúcsúra való eltávozása, annak eredményeképpen pedig az üres lakás rendelkezésre állása adta a remek lehetőséget, hogy kis barátnőimet áthívjam iszogatni meg eszegetni. Kicsit alapoztunk, beszélgettünk és zenét hallgattunk nálunk, majd fél 12 körül lementünk a Gibson nevű népszerű klubba.

Mialatt készülődtem az estére, eszembe jutott, hogy mennyi minden változott az életemben néhány év alatt. Mennyire más volt fontos akkor, és más most. Akkor havonta négyszer mentem el bulizni, most az itt töltött közel négy évem alatt ez volt az ötödik alkalom az éjszakában. Akkoriban nem vacsoráztam, mert nagyon fontos volt a kilóim száma, most.. hát az most is fontos lenne, ha nem szeretnék ennyire enni.

Több dolog is eszembe jutott mialatt a fürdőszobát takarítottam, meg bevásároltam, meg zuhanyoztam, ezért írtam egy gyors "akkor és most" gyűjteményt, egy kis listát arról,  hogy hogyan készülődtem a szombati esti partira olyan 17-21 és most, 34 évesen. Akkor, Budapesten, a 2000-es évek elején -amikor néhány olvasóm még pelenkában kalimpált a kiságyban- és most, 2017-ben Frankfurtban.

A szombat esti láz reggele

Akkor: Az iskolában, később pedig a munkában és a főiskolán töltött megerőltető hetet igyekeztem kialudni. Ébredés után az ágyban lustálkodva sokáig kávéztam, tévéztem, pihengettem, azon gondolkodtam, hogy majd mit veszek fel később. Ezek a #slowreggelek fontosak voltak, hogy csinos és kisimult legyek, hátha a herceg aznap üget be a fehér lován. A délelőtt folyamán még beszereztem az este későbbi hangulatalapozásához szükséges alkohol mennyiséget, vagy megkértem a barátnőmet, hogy tegye már meg nekem, ha már a boltban jár és később úgyis nála találkozunk. A nirvána állapotomat csak az akkoriban még óvodás és kisiskolás korú testvéreim hajnali hajtépése, veszekedése vagy csak szimplán a legcsörgőbb játékkal való szombat reggeli ártatlan játéka zavarhatta meg.

Most: Reggel háromnegyed hatkor ébresztett a telefonom, sürgetett, hogy iparkodjak dolgozni. Nehezen kurbliztam be a napot mivel a fentebb már említett okok miatt egyedül voltam otthon és nem sikerült hamar elaludnom. Főleg azért nem, mert fura hangok jöttek ki a nappaliból. (Soha nem növök fel.)  A gyors kávém fölött szerencsére a rossz kedvem elszállt, mert eszembe jutott milyen jó is lesz, hogy hétfőn nem kell dolgoznom, megéri ez a szombati munka. Akkor is, ha gyűrött leszek az este.

Ebédidő

Akkor: Számos hétvége tapasztalatát összegezve határoztam meg az ebéd elfogyasztásának pontos idejét. Fontos szempont volt, hogy pontosan akkor, azaz annyira későn kellett elfogyasztanom, hogy már ne legyen a gyomromban, tehát ne dudorodjon ki a hasam, viszont éhes se legyek másnap hajnalig, mert azt minden alacsony költségvetésből gazdálkodó diák tudta, hogyha túl későn eszik, akkor majd nem "üt" a pia mert tele a hasa, annyi pénze meg senkinek nem volt, hogy túl sok italt vegyen. A megfelelő, szorgos munkával kikalkulált tökéletes időpont egyébként a délután három óra volt.

Most: A munkahelyemről hazavitt madárlátta ebédemet a lábasban felmelegítve, abból kikanalazva (kivillázva?) a mosás elindítása után és a porszívózás elkezdése előtt a konyhában állva fogyasztottam el. Mivel nem laktam jól vele, így később feltéptem a fürdőszobacsap és a nappali dohányzóasztalának áttörlése közben az egyik csipszet, hogy legyen energiám mindent befejezni.

Délután, diszkószunya

Akkor: Ebéd után még kicsit ledőltem tévézni, pihenni, hogy estére babaarcom legyen. Később komótosan teleengedtem a kádat vízzel, jól meglocsoltam habfürdővel és egy magazinnal a kezemben a kellemesen meleg, talán egy csöppet forró vízben ázva folytattam az estére való hangolódást. Később, a Nagy Tisztálkodás során, hajmosás és lábborotválás közben kitaláltam, hogy aznap mit fogok felvenni, majd elkészültem. A sminkelést és a hajunkon és outfitünkön való utolsó simításokat már együtt, az alapozás alatt, beszélgetés közben fejeztük be.

 

via GIPHY

Most: a munkából hazafelé tartva átgondoltam, hogy milyen ételt fogok készíteni magunknak, mit iszom majd aznap este, mennyire kell kitakarítanom a lakást ahhoz, hogy már vendégproof legyen, de még egy zuhanyra is legyen időm. Hazaérve a teljes ütemtervvel a fejemben álltam neki a lakás súrolásának, majd a bevásárlásnak, a zuhanyzásnak és végül a virsli -és sajtpárnácskák elkészítésének. Annyira hatékony voltam, hogy még ezt az posztot is elkezdtem fejben a vécépucolás után, a zuhany alatt állva írni, mialatt nosztalgiázva emlékeztem vissza a tíz évvel ezelőtti szombati bulikra. Egyébként könnyebbség volt, hogy nem kellett azon gondolkodnom, hogy mit vegyek fel, mert felavattam a most hétvégi esküvőre vásárolt ruhámat.

A buli

Akkor: A boroskóla és vodkanarancs tengelyen egyensúlyozva jöhetett minden, ami olcsó volt és hatásos. Egyszer még a Kevert névre hallgató itallal is próbálkoztam, de az gondolom nem meglepetés, hogy csak egyszer fordult elő. A belépőt elkerülve este tizenegy előtt érkeztünk, és minimum az első reggeli járat indulásáig buliztunk. Néha akár reggel hétig.

Most: Mindannyian szorgalmasan betartottuk az egy pohár alkohol, egy pohár víz szabályt, amelyet egészen a Limocello és a gyanús állagú, a munkahelyemen ajándékba kapott homoktövis pálinka elfogyasztásáig egész jól tartottunk. A szórakozóhelyen leküldött egy kör Tequila szinte nem is számított, mert kicsit meg voltuk illetődve az éjszakai élettől, egyikünk sem mostanában volt bulizni. Na meg az attól való megkönnyebbüléstől is, hogy a szórakozóhely közönsége vegyes volt és nem mi képviseltük a nagyi korosztályt. Sorban állva az ovisok mint automatikusan mutatták be az igazolványaikat a beengedőbácsinak, tőlünk meg nem is kérték, pedig abban a félhomályban szerintem egész fiatalnak néztünk ki. Egyébként éjfélre értünk le, és háromkor már ismét ágyban voltunk hulla fáradtan.

 

Egyetlen dolog azért persze nem változott az évek során, a másnaposság akkor és most is jött.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 

 

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9312802472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

hapsi 2017.09.10. 00:48:40

Index címlapon vagy! :-)

Emma Paula Keresztanyuja 2017.09.10. 01:24:22

A gibsonban vigyázni, sokaknak került ott gina az italába

Kedélyes Paraszt 2017.09.10. 09:31:31

ide irtam tegnap, de a cenzuranak nem tetszett. jo is a latszat.

bohumil stejskal 2017.09.10. 20:06:58

Az ilyen bulikban fontos, hogy működjön a kémia, ezért nekiláttam ginát keverni a poharakba... :))

gabuschka 2017.09.18. 09:06:05

@hapsi: Szia, köszi, hogy írtál, igen láttam és meglepődtem. :-)