Frankfurti mesék

Ha kell, hát kell

Ha kell, hát kell

By: gabuschka 2016. március 08.

ariel-lustre-232891.jpgMindig úgy gondoltam -és most biztos néhányan csalódtok majd bennem-, hogy gazdag ember feleségének lenni az egyik legjobb karrierlehetőség olyan nőknek, akik kellőképpen simulékonyak, meglehetősen szeretik a kényelmet, és az önmegvalósítást nem az önállóan felépített, kemény munkával megszerzett életükben látják. Persze ehhez a megfelelő adottságok is szükségesek, de ahogy színész vagy énekes sem lehet bárkiből, úgy A Feleség szerepre sem alkalmas bárki. Fontos a szükséges belső és külső tulajdonságok megfelelő arányban való birtoklása. Mivel nem a felső tízezer köreiben töltöm a szabadidőm, így többnyire csak közvetve, újságokon, magazinokon, vagy az instagramon keresztül értesülhetek az élet vagyonosabb oldaláról. Bár ez nem teljesen igaz, létezik egy vékony cérnaszál, egy gyenge hidacska a két oldal között, nem várt apró lehetőség, amikor közvetlen interakcióba kerülhetek a faj egyes példányaival. Hát hol máshol, mint a munkahelyemen.

A recepción munkálkodva rengeteg típusú emberrel találkozom, egy szociológia szakon írt szakdolgozatot már biztos megtöltenék csak esettanulmányokkal. Mégis A Feleség típussal nagyon ritkán futok össze. Valószínű azért, mert hiába "first class" minősítésű a hotelünk, de nem luxus kategória, így hozzánk csak néha csurran-cseppen egy- egy vendég a fenti típusból.

Tegnap rámmosolygott a szerencse, mert közelebbről is megvizsgálhattam egy alanyt, sőt egész hosszan beszélgetésbe is keveredtünk. Pontosabban én hallgattam a panaszkodását az egyik felső kategóriás, vagy hogy is hívják azokat a márkákat, amelyeket híres tervezők terveznek, és csillagászati árakon árulják, mindegy biztos tudjátok, egy luxus márkás táska vásárlása körüli mizériáját. Ekkor jöttem rá, hogy én mekkorát tévedtem a Feleségekkel kapcsolatban. Mindig úgy gondoltam, hogy nekik nincsenek nagy problémáik. Természetesen ezt úgy értve, hogy tegyük fel mindenki egészséges a családjukban, így elfoglalhatják magukat valami jótékonysági dologgal, járhatnak edzőterembe hetente hatszor két órát, ott lehetőségük van full sminkben fotózkodni, indíthatnak saját vállalkozást, vagy éppen valamit ami érdekli őket. Úgy gondoltam, hogy mivel a pénz természetesen nem old meg minden bajt, de igencsak képes kipárnázni az ember életét, így bizonyára boldogan szökdécselnek a rózsaszín vattacukor életükben. Mekkorát tévedtem. Tegnap három dolog lett világos.

Egy, megértettem, hogy pontosan mit kell értenünk a "first world problem" kifejezés alatt, kettő, hogy öregszem, és három, hogy a Feleségek, ha nincs problémájuk, hát generálnak maguknak. 

Tegnap délután három óra, hétfő esti műszak, épp azon gondolkodtam, hogy mi vár ma ránk, mivel még 298 ember szerepelt az érkező listán aznap, közben a pénzemet pakolgattam komótosan a fiókomba, amikor megjelent előttem a Feleség egy hosszú, elnyújtott Hááááááááááj (köszönés) kíséretében. Rögtön villantottam a fogsorom, miben segíthetek. Negyvenes, sportos keleties vonásokkal rendelkező nő, szimpatikus. Felcsapta a pultra a már korábban valahonnan beszerzett lepedő nagyságú térképét, hogy neki most segítségre lenne szüksége. Mivel aznap már megint a legszélső pultban dolgoztam, gondoltam összekevert a Concierge-el, mivel más hotelekben ők szoktak ott lenni.


Innentől a párbeszédünk.

- Ohh háj, tudna nekem segíteni, az xy boltot keresem itt Frankfurtban. 

- Persze, a luxustermékeket árusító üzletek mind a Goethestrasse-n vannak. - majd be is karikáztam neki az utcát.

- Hmm és amúgy vannak Frankfurtban luxus second hand üzletek? Tudja ahol az olyan felsőkategóriás ruhákat, táskákat lehet megvenni, amelyek valami korábbi szezonhoz tartoznak. Ezek amúgy mindig visszajönnek a divatba, otthon is amikor a lányom feltúrja a gardróbomat és talál egy régi táskát, mindig boldogan kiált fel, hogy "Mami, ez olyan vintage". De persze nem adom neki oda, az enyémek. Mert most a vintage a divat, ki gondolta volna. Megtenné, hogy felhívja nekem az üzletet, hogy van-e nekik a "Kelly" modell? Mert tegnap érkeztünk Párizsból, ahol nem fogja elhinni, de két órát kellett sorban állnom, majdnem elájultam, mert az üzletben olyan meleg volt, és a végén elküldtek, hogy nincs ez a modell, és csak rendelésre készítik, és csak akkor ha az ember abban a boltban rendeli meg, ahol él. 

- Ó, esetleg otthon meg tudná akkor rendelni őket.

- Áá az nem olyan, tudja ha az ember elrepül Európába, akkor nem akar ajándékok nélkül hazaérkezni, itt kell megvennem. Egyébként egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire utálatosak Párizsban. És az üzlet tele volt kínaiakkal. Nem szeretem őket, bunkók és undokok. Itt Frankfurtban sok a kínai? Hát csodálom, mert mindenhol ott vannak. Németországban sokkal kedvesebbek az emberek, és az eladók sem kínaiak. Á, hogy itt a manikür-pedikür bizniszt sajátították ki?! Érdekes. Amúgy valami dobogón áll a pult mögött, vagy tényleg ennyire magas. Micsoda adottság. Nem gondolkodott, hogy modellkedjen fiatal korában?

shocked.gif

Igen, valóban ez így van, az embernek akarnia is kell valamit és tennie a siker érdekében, csak a megfelelő adottság kevés ahhoz, hogy befusson valaki. Pont mint a fiam. Kicsi, könnyű, vékony izomzatú, pont ideális lenne a kerékpározáshoz, de nem érdekli, nem akarja. Az ismerőseink sokszor mondják is, hogy miért nem nekik van ilyen testük. Én is bárcsak hamarabb kezdtem volna el biciklizni, már túl öreg voltam addigra, mindig csak síeltem előtte. Most jut eszembe van esetleg másik olyan üzlet Frankfurtban ahol ezt a táskát meg lehet venni? A reptéren? Nagyszerű, felhívná őket, hogy van-e táska? Ó de kár, elképzelnem is nehéz, miért nem lehet megvenni, akkor is ha csak egy kis üzlet és kevés modelljük van. 
A férjem ma elutazik Kölnbe. Ismeri a várost? Felületesen csak, nem baj. Milyen messze van az innen?  Ó ha csak két-két és fél óra, akkor megtenné, hogy keres egy üzletet, és ha esetleg megkérdezné őket a táskáról. Nagyon kedves, most el is indulok az itteni shopba megnézem mi kapható náluk. Később visszanézek, hogy mire jutott. Hihi adtam egy kis feladatot, legalább nem fog unatkozni. Szép napot!

annoyed.gif

Este hat óra, a feleség ismét színre lép.

- Háááááááj, megint én. Visszajöttem. Azért Frankfurtban is sok a kínai. Én már Amerikában születtem. (Nem kérdeztem semmit, valószínű az egyértelmű ázsiai gyökerei miatt érezte szükségét, hogy ezt leszögezze.) Voltam az üzletben, és ugyanazt mondták el, hogy fel lehet iratkozni a listára, ha helyben él az ember. Hát ez borzasztó. Azon gondolkodtam útközben, hogy biztos kell lennie valami Európai Központnak vagy egy felelős menedzsernek. Én írni fogok annak az embernek, mert ez felháborító, ahogy a vásárlókkal bánnak. Főleg Párizsban. Miért nem vehetem meg a táskát, ha egyszer kell nekem. Van rá pénzem, és nem tudom megvenni. Tudja, ki szeretném deríteni, hogy ez a bánásmód része-e az imidzsnek, vagy csak a franciák ilyenek. Két órát ácsorogni mert annyian vannak az üzletben. Utána meg nem is beszélnek az emberrel. Most jut eszembe, sikerült az üzlettel beszélnie? Nekik sincs?! Hát ez hihetetlen. Hogy hol? Londonban? Esetleg ott próbáljam meg? Igen valóban ott sok minden elérhető. Milyen messze van innen? Egy órára repülővel. Hmm. És vonattal? Persze-persze nézzen csak utána, én ráérek. Hat-hét óra hosszú az út az nem olyan borzasztó. Nincs is nagyon messze, igen Párizs mindössze három óra, azt már tudom. Eszembe jutott még valami. Van esetleg itt olyan valaki, aki beszél franciául? Tudja hogy értem, aki francia. Kettő kollégája is van? Hát ez remek. Ó ez nagyon kedves, hogy megnézi mikor vannak beosztva. Holnap? Nagyszerű. Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ők felhívnák az üzletet Párizsban, mert ők franciául beszélnek, és akkor majd velük biztos szóbaállnak a kínai eladók, akik amúgy nem beszélnek angolul, hihetetlen, bár szerintem franciául sem, és hátha akkor több információt sikerül majd megszereznem. Holnap reggel tízkor jön a kollégája? Nagyon jó, akkor holnap jövök megint. Most pedig felmegyek a szobámba és kiderítem, hogy ki az európai felelős, mert ezt a bánásmódot nem vagyok hajlandó elfogadni. Szép estét!

A táska árából amúgy simán lehet egy középkategóriás, ropogós, új autót vásárolni. 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is! 

 

Gif: itt és itt 

Kép:Ariel Lustre on Unsplash

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr688453686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Emma Levelei 2016.03.08. 13:12:26

Szegény "Néni" mindjárt megsajnálom, bár azt mondják : Mindenki a maga szintjén nyomorog.... és ez mindig beigazolódik. Mindig.

GizilányaJudy 2016.03.08. 16:12:26

Jaj nekem! Bepipiltem a nevetéstől. Szinte látom magam előtt a szerencsétlen FELESÉGET.
Engem azért érdekelne,hogy milyen típusú férfi bírja hosszú távon? Vagy mit tudhat,amiért ezt viseli a férje? De ezek költői kérdések,a választ sosem fogom megtudni.
De az írásod az fantasztikus!

gabuschka 2016.03.09. 11:13:36

@Emma Levelei: :-) Milyen igaz, és bizonyára ugyanúgy érez, mint azok akik mondjuk ételt nem tudnak venni. Amúgy tetszik a luxusmárka népnevelő elve, hogy náluk mindenki megtanulja, hogy bizony szépen ki kell várnia a sorát. :-)

gabuschka 2016.03.09. 11:18:46

@GizilányaJudy: Szia, kedves egyszemélyes rajongó táborom oszlopos tagja! Köszönöm a kedves szavakat. Szerintem az ilyen monológokat biztos nem a férjének adja elő, mert akkor nem egy random recepciósra zúdítaná minden gondolatát. Amúgy meg kedves és jóindulatú volt, csak én pilláztam a problémái hallatán. :-)

nemszólokmégegyszer 2016.03.09. 18:46:02

"Feleség szerepre sem alkalmas bárki." Tényleg nem. És hogy lásd, mennyire kedvellek, nőnapra /igaz elmúlt/ www.youtube.com/watch?v=BgYtHpeGPXI :-)))

Pixynor 2016.03.09. 20:36:07

Oh te jó ég! Hihetetlen, hogy egyesek milyen stresszes életet élnek. Sajnálom szegénykét. Remélem az európai menedzser tud majd neki segíteni, nehogy a nagy idegeskedésbe elvigye a szíve.

Hát gondolom van még jó sok figura, akikkel meg kell küzdened. Én is dolgoztam ügyfélfogadósként, és bizony nagy az isten állatkertje. :) És külön tudomány minden egyes embert lekezelni.

Pont ma reggel jött be egy ügyfél üvöltözve, fél órán keresztül spanolta magát egy bagatell dolog miatt, egyre jobban kiabálva, és hangsúlyozva, hogy ő milyen szívbeteg. Aztán közölte azt is, hogy ha ő ideges legyen más is, és simán végig üvöltötte a fél órát emelt hangon, egyre jobban lovalva magát a dühbe a bagatell problémája miatt (nem kapott lakbércsekket).

Hát persze, mikor valaki ideges, én egyre nyugodtabb vagyok, szóval a végén már teljesen rosszul érezte magát, és sűrű elnézések, és köszönések közepette távozott.

nemszólokmégegyszer 2016.03.10. 09:08:22

Mindig meglep, hogy milyen színvonalasak és milyen sokrétűek az írásaid. Mennyi élettapasztalat, szeretet, nőiesség és báj sugárzik belőle. Ez tisztán "lejön" a kommentekből is. Vannak sztenderd oldalaim /amik kizárólag "tematikus" oldalak fényképekkel/, de ezt az oldalt mindig megnézem akkor is, ha épp még nincs új bejegyzés. Mert tetszik.

sellőlány 2016.03.10. 09:46:04

A Stansteden pont tegnap mentem el egy Mulberry bolt mellett, tele volt ezekkel a táskákkal az egész bolt. A kirakatban egy királykék rövidszőrmés verzió virított. Vicces, hogyha fapaddal is utazna a hölgy, előbb belebotolhatott volna, mint Párizsban. :-D

gabuschka 2016.03.13. 12:12:06

@nemszólokmégegyszer: Köszönöm a nőnapi videót, nagyon figyelmes tőled! Örülök, hogy szívesen időzöl az oldalamon, tudod, én is mindig örülök, ha írsz kommentet. :-)

gabuschka 2016.03.13. 12:17:50

@Pixynor: Gondolom hozzátok boldog-boldogtalan bemehet a csekkjei vagy egyéb nyavalyája miatt. Lehet a következő esetben el kellene mondani az embernek, hogy fejezze be az üvöltést, különben nem segítesz neki. Tök jó, hogy ilyen nyugodt tudsz maradni, én csak nyugodtnak látszom, de ideges leszek belül ha valaki kellemetlenkedik. Bár itt a németeknél igazából nincs okom panaszra, többnyire udvariasak és együttműködőek.

gabuschka 2016.03.13. 12:22:53

@sellőlány: huppsz lehet rossz képet mellékeltem be, de a táska egy másik márka volt, az amelyiket Ermész-nek kell kiejteni. :-) Amúgy szerintem is Londonban kellett volna próbálkoznia, de úgy tűnt, hogy szeretne magának feladatokat kreálni. :-)

sellőlány 2016.03.13. 15:26:06

@gabuschka: Na, hát a táskatörténeti korrektség kedvéért pontosítanám, hogy a Kelly-t valóban a Hermés tervezte (Grace Kelly után), amit a Mulberry szintén kidobott a 80-as években, pont ebben a fenti konyakszínben, ami így sokkal elérhetőbb a divatkedvelőknek, hogy fel is kapták, ismert lett. www.stillinfashion.com/mulberry-kelly-bag/135-0
Aztán ami miatt még a Mulberry mellett szólt, hogy egy fiatalos, brit celeb és arisztokrata körökben (ld. Zara Phillips) egy sokkal inkább hordott, egyedibb irányt képviselő vonal, mint az utóbbi évtizedben az újgazdag ázsiai és ruszki sznobokra szakosodott Hermés (Bécsben a Grabenen van egy flagship store-juk egyébként). :-) De tény az is, hogy a Mulberry vezető modellje a Kellyből kissé átalakult Bayswater, szerintem én is ezt láttam a reptéren.

gabuschka 2016.03.14. 08:40:34

@sellőlány: Köszi az infot, így már értem mire gondoltál. Nem gondoltam volna, hogy ennyire képben leszek táska ügyben! :-) Lehet beérte volna ezzel a modellel, bár nem biztos, mert nem elég fancy. :-)

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2016.03.27. 09:54:23

Gondolom nem erről volt szó: www.hermesafesz.hu/termekek.php Azt hiszem, egyszer a zürichi reptéren tévedtem be a boltjukba, mert a kirakatban megtetszett egy nyakkendőjük. Inkább kihagytam, 200 euró körül volt, ha jól emlékszem.

Ez az egész csak azért van, mert valamivel le kell kötni magad, ha nem dolgozol :)

gabuschka 2016.04.01. 09:17:52

@Sledger: Nem tudom a linket megnyitni, gyanús elemnek tartja a gépem.
Pedig megvehetted volna, legalább pár év múlva lehetne vintage nyakkendőd. :-)

Enikő Menczel · http://youaremycupoftea.blog.hu/ 2017.06.11. 10:01:16

:D Ezen hatalmasat nevettem. Hogy tudtad megjegyezni ezt a sok zöldséget, amit összehordott? :D

gabuschka 2017.06.11. 20:18:44

@Enikő Menczel: Azt hiszem az első percben megláttam benne a "bloganyag" lehetőséget, így azonnal mentettem a szöveget fejben. :-)