Frankfurti mesék

Janikovszky Éva: A lemez két oldala - képzeletszínházban jártam

Janikovszky Éva: A lemez két oldala - képzeletszínházban jártam

By: gabuschka 2016. február 24.

janikovszky3.jpgJanikovszky Éva könyveivel tizenkét évesen találkoztam először egy meleg júliusi napon; legalábbis akkor még úgy hittem. A nyári szünetem derekán kíváncsian nyújtogattam a nyakam anyukám könyvespolca előtt újabb olvasnivaló után kutatva amikor megakadt a szemem a "Kire ütött ez a gyerek" című könyvön. Leemeltem a polcról, megforgattam, belelapoztam, mert megtetszett a könyvborítót díszítő rajz. Emlékszem egy ültő helyemben kiolvastam, elvarázsolt az írónő üde, könnyed stílusa, és azok a vicces rajzok is. (Janikovszky Éva is elmondja a bejegyzés végén található videóban, hogy a könyvei már elválaszthatatlanul összetartoznak Réber László illusztrációival) így miután befejeztem a regényt, már céltudatosabban vadásztam a polcon újabb olvasnivalóra. Időközben rájöttem, hogy már egészen kicsi korom óta ismerem az írőnő műveit, csak nem kötöttem össze a nevével a gyerekkönyveket. 

Vasárnap este volt szerencsém részt venni a Deutsche - Ungarische Gesellschaft 1970 e. V. (Német - Magyar Társaság 1970) frankfurti csoportja által szervezett képzeletszínházi előadáson. Kovács Patrícia és Kárász Eszter színésznők olvasták fel Janikovszky Éva: A lemez két oldala című könyvét. Az előadást Tollár Mónika álmodta és valósította meg, azaz ahogy a programajánlóban is szerepelt, ő tette fel a lemezt.
(A Német - Magyar Társaság elérhetősége a bejegyzés végén található.)

img_7055.jpg

Kovács Patrícia

Mivel Janikovszky Éva nagy rajongója vagyok, így biztos voltam benne, hogy tetszeni fog az előadás, annak ellenére, hogy először azt hittem a képzeletszínház kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a teremben ülve egy hangoskönyvet fogunk hallgatni és elképzelhetjük az előadást. Miután az egyik közösségi oldalon láttam, hogy Eszter és Patrícia sikeresen landolt Frankfurtban, brilliáns logikával kikövetkeztettem, hogy itt bizony élőben fognak nekünk felolvasni. 


Az előadás minden túlzás nélkül felülmúlta az összes várakozásomat. Úgy sikerült kikapcsolódnom, mintha valami csoda folytán az ott töltött két óra alatt egy komplett, tengerparttal, masszázzsal és lustálkodó olvasással tarkított nyaraláson vettem volna részt. Megfordult a fejemben, hogy esetleg a magyar színházra szomjazó lelkem tett ennyire lelkessé, és volt ennyire hálás egy darabka színházélményért, de kritikus szememmel méregetve sem találtam semmi kivetnivalót az estében. Mind a szervezés, mint a színésznők alakítása profi volt.

img_7072.jpg

A Deutsche - Ungarische Gesellschaft-ot Filippi István alapította 1970-ben. Ahogy a neve is mutatja, az egyesület célja a két nemzet közötti kapcsolat és kommunikáció elősegítése és támogatása. Amellett, hogy különféle kulturális programokat szerveznek, és részt vesznek az évente megrendezésre kerülő Frankfurti Könyvvásáron (Buchmesse), egy cserediák programot is koordinálnak a két ország között.

Frankfurt belvárosától néhány metrómegállóra, a Saalbau Dornbusch nevű épület egyik termében tették fel nekünk a lemezt. Tíz perccel a kezdés előtt érkeztem meg, addigra már szinte tele volt a helyiség, közel 100 ember ülhetett már a székeken. Találtam egy helyet a hátsó sorokban, és míg a kezdésre vártam, a jelen lévő közönséget pásztáztam. Mindenki magyarul beszélt, így először az jutott eszembe, hogy el sem hiszem, hogy ennyi magyar él a városban, mert hétköznap szinte soha nem találkozom senkivel, magyar szót sem hallok az utcán, de rájöttem, hogy azért száz ember egy ekkora városban ügyesen el tud vegyülni. Huszonévestől hatvanasig minden korosztály képviselte magát, férfiak és nők vegyesen, mosolygósak meg harsányan kacagók. A hangulat így vidám, oldott és egészen családias volt, főleg mert a kijáratnál házi sajtos és tepertős pogácsával kínáltak a szervezők mindenkit. 

A performansz fél hétkor kezdődött egy, Janikovszky Éva életútját bemutató film vetítésével, amely ügyesen csendesítette le a zsibongó termet, és teremtette meg a hangulatot a hamarosan kezdődő darabhoz.
(A videót belikeltem a bejegyzés végére, érdemes végig nézni.)

img_7110.jpg

Ahogy vége lett a felvételnek bejöttek a színésznők, és kezdetét vette a móka. A német hallgatóság kedvéért a felolvasott szöveget a közönséggel szemben a falra vetítették, így ők is tudták követni a rövid történetek cselekményét. Néha bele-beleolvastam a német fordításba, ahol szerencsére sikerült az írónő stílusát és humorát tökéletesen közvetíteni. 

img_7037.jpg

Kárász Eszter

Mint a könyv, úgy kezdődött az előadás is, bevezetés gyanánt elmondták a művésznők, hogy miért "A lemez két oldala" a könyv címe, és miért ketten olvassák fel. Olyan mindannyiunk életében előfordul(hat)ó párbeszédeket mutatnak be két nézőpontból - véleményeket, panaszkodást, pletykálást -, amelyek ugyanannak az embernek a szájából hangzanak el, és mégis teljesen ellentmondanak egymásnak. Egyszer így vélekedik egy kérdésről a beszélő (az anyukánk, a szomszéd, a kollégánk, vagy akár mi magunk), másszor másként. Például az a feleség aki mindig panaszkodik otthon a családjának, hogy neki senki nem segít a házimunkában, a barátnőjének már derűsen meséli, hogy ő boldogan szolgálja ki a családját, és mindig kizavarja a fiait a konyhából, mert nem ott van a helyük. Vidám perceket szerezhet nekünk, -és mi is másoknak-, ha valakit rajtakapunk amint egy bizonyos dolgot egyszer így, másszor úgy mesél el.

Az előadás során több rövid történetet hallgathattunk meg egyszer az egyik nézőpontból, Kárász Eszter, másszor a másik, Kovács Patrícia előadásában; olyan beleéléssel és szenvedéllyes, hogy a nevetéstől  ide-oda hullámzott a nézőtér. Ha az ember becsukta a szemét és úgy hallgatta őket, kirajzolódtak a képzeletében a karakterek. Persze a szerény véleményem, hogy butaság lett volna a szemünket csukva tartani, mert akkor lemaradtunk volna a felolvasást kísérő arcjátékokról és gesztikulációkról. 

img_7075.jpg

Az esemény végén Janikovszky Éva könyveket lehetett vásárolni a Buchstube jóvoltából. Be is szereztem három kötetet, remélem egyszer időt is szakítok majd az elolvasásukra. 

konyvek.jpg 

 

imag1244_1.jpg
A képeket az utolsó kivételével Balázstól kaptam (még egyszer köszönöm!), aki egyrészt ügyesebben választotta meg az ülőhelyét, így sikerült néhány jó felvételt készítenie, másrészt váltottunk néhány szót az előadás végén, sőt a két színésznőnek is bemutatott, így személyesen is megköszönhettem nekik az estét. (Ő is Frankfurtban él pillanatnyilag).

Ahogy ígértem, itt található a videó, amelyet mindenképpen érdemes megnézni, hogyha még nem láttad, és szereted Janikovszky Éva írásait! 

A Német - Magyar Társaság 1970. honlapja itt érhető el. 


Egyébként szükségük lenne egy olyan programozóra, aki segítene a jelenlegi weblap "feltuningolásában".
Én sajnos egyáltalán nem értek hozzá, de ha esetleg Te igen, akkor kérlek vedd fel velük a kapcsolatot ide kattintva. Tényeg nagyon jó pogácsát tud ott valaki sütni, nem fogod megbánni!

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

Janikovszky Éva kép: sikerado.hu

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr918411964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

GizilányaJudy 2016.02.25. 08:00:48

Jaj,de irigyellek,hogy ott lehettél!
Szuper a beszámolód!!!!!

sellőlány 2016.02.25. 10:48:20

Szuper lehetett! Én csak a színésznők öltözetét nem értem. KP-t egyébként múlt héten láttam civilben az Ikeában. Tök cuki a kislánya, nagyon hasonlít rá.

nemszólokmégegyszer 2016.02.25. 13:02:59

Csodálatos írás, mint mindig, csak külföldről a hazai lelkeket /mindentől/ lelket simogató. Én ezen nőttem föl. Tetszik, hogy a kintieket is megfogta. És, hogy Téged is az egy kissé meglepett a magyar nyel, művészet, nyelvművészet (tudtad, hogy a magyar a legnehezebb nyelv? /, angolul, ausztálul, amerikaul, németül arra a testi kontaktusra/ bizonyos tevékenységre is pl. van három szavuk, kifejezések. Egy csinos, bájos, elragadó, csodaszép, elbűvölő, magával ragadó, stb. nőre egyetlen kifejezésük, hogy "BJUTI". Ez így nincs rendben, ezért is érintett meg /megint/ az élményed, mert néha jó, felemelt fejű, büszke magyarnak lenni. És ebben sokkal többre tanítanak mint, a "kötelezett" néptanítók.

Büszke vagyok Rád, hogy őrzöd, ápolod nemzeti kincseinket, időnként magyaroschan főzöl, és a főprojekt után remélem, hogy a várvavárt először magyarul mondja, hogy "mama", mert az anyanyelv, az a nyelve. Ha pedig ilyen "plusz lókéseket" kapsz, az a tökély kapuja.

Szívemből őrülök, hogy olyan messze egy magyar színházi esten egy "gyerekeknek" /?/ szóló esten felnőttként is megérintett Téged. Lassanként készülsz és készülhetsz is. :-)))

gabuschka 2016.02.28. 11:46:10

@sellőlány: :-) Szerintem itt nem volt öltöztető, mindenki a saját ruhájában jöhetett.
Tényleg jó volt, nagyon jól kikapcsolódtam annak ellenére, hogy a reggeles műszakom után mentem, és azt hittem majd elalszom a széken. Biztos cuki lehetett a kislánya! :-)

gabuschka 2016.02.28. 11:55:42

@nemszólokmégegyszer: Őszintén, nem voltak ennyire magasztos céljaim a látogatással, egyszerűen jól akartam magam érezni, de örülök, hogy tetszett! Az előadás alapját az írónő egyik kifejezetten felnőtteknek szóló könyve adta egyébként.
Azt persze én is fontosnak tartom, hogy majd később megismerkedjen a gyerekünk a magyar kultúrával! :-)

sellőlány 2016.02.28. 14:18:35

@gabuschka: Na, ez az, amikor a színészre van bízva a ruházata. :-) Az Edith Piafos sanzon mini, tangócipellővel februárban... hááát. KP piros-banacsos outfitjét meg egyáltalán nem értem azzal a "laza" hajzattal együtt. Mondjuk copfban, az Ikeába elment. :-) A művet magát jól ismerem, így pláne érthetetlen az egész.

gabuschka 2016.03.01. 09:16:06

@sellőlány: Élőben másabb hatása volt, nem tűnt fel igazán a ruhájuk. Amúgy meg művészek :-)

sellőlány 2016.03.01. 19:09:03

@gabuschka: Pontosítanék. Kelet-európai stílusú művészek. ;-)