Frankfurti mesék

Az esküvőnk

Az esküvőnk

By: gabuschka 2016. január 27.

dsc_1023.jpgHahópihe! Visszajöttünk! 
Képzeljétek, mióta nem írtam blogot húsz újabb követővel gazdagodott a Facebook oldalam. Köszönöm a bizalmat, és nagyon örülök, hogy itt vagytok! Feltételezem, hogy a nagy érdeklődés hátterében az is állhat, hogy egyesek rászabadultak a megosztás gombra, így a három, szerény kis közösségünkben megosztott fényképem önálló életre kelt, és rengeteg emberhez eljutott. Remélem nem okozok majd csalódást senkinek sem, amikor rájön, hogy ez inkább egy blog mint képes album, főleg mert nincs itthon fodrász meg sminkes, aki reggelente a nagygenerálban segít. Sajnos. Akkor ennyit a statisztikákról, mesélek inkább érdekesebb dolgokról mint a ruhám meg a sminkem, meg egyéb "csajszis" témákról, mert legutóbb ugye ott hagytam abba, hogy kiveséztem miért is tartjuk Frankfurtban az esküvőt.

A Vőlegrém esete a fodrásszal

Valamelyik tévécsatornán láttam egyszer egy sorozatot, az volt a címe, hogy Menyasszörnyek és azokról a kissé hisztérikusan mindent kontrollálni akaró menyecskékről szólt, akik sírógörcsöt kaptak mert a dekorációnak szánt virágok színe nem harmonizált az örömanya szájfényével, és csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy az abroncsos szoknyájuk alól ne rántsanak elő egy láncfűrészt hogy megtorolják a nem megfelelő cipőt viselő koszorúslány tévedését. 
Sokáig azt hittem, hogy ez a kór csak a nőket érinti, azon belül is szerintem azt a kis réteget, akinek az esküvője lesz és volt is a legnagyobb esemény az életében, így hát érthető, hogy szeretnének mindent tökéletesre tervezni. Akkor inogtam meg ebben a hitemben, amikor elkezdtünk belelendülni a szervezésbe, és a Drágám lemosta a hisztipályáról a teljes évad lányait együttesen. Ekkor kerestem rá az interneten a Menyasszörny (angolul: Bridezilla) férfi megfelelőjére -amely nem volt egyszerű, hiszen mind tudjuk, csak a nők lehetnek hisztisek- és megtaláltam a Groomster kifejezést, amelyet én fordítottam Vőlegrémre, így ha van jobb ötleted a kifejezés magyarosítására, ne félj megosztani velem. 
Sokszor olyan érzésem volt, mintha egy dacos kétévessel szeretnék összeházasodni, aki minden ötletemre kapásból durcás nemmel válaszolt, majd nagy nehezen legalább meghallgatta mit szeretnék mondani. (Ha értené amit írok biztosan ellentmondana, hogy ez nem is így volt, és szerinte én vagyok az aki csendes kitartással mindent elér. Talán egyikünknek sincs igaza.) Én úgy láttam, hogy a Drágám kissé befeszült, hogy ezen a napon mindennek tökéletesnek kell lennie. Pont ezért az összes döntésnek rajta kellett keresztül mennie, különben úgy viselkedett mint a fent említett kétéves. Az volt a szerencsénk, hogy nekem ebből az egész eseményből csak és kizárólag a sminkes és a fordrász volt kardinális kérdés, abból nem engedtem, hiába duruzsolta folyamatosan, hogy: 

- Ó hát minek az neked,img_2724.JPG te smink nélkül is olyan szép vagy. Aztán nehogy erős sminked legyen, azt szeretem ha természetesnek nézel ki! Pontosan milyen hajad lesz? Én nem szeretem a hullámosat, azt szeretem, ha te megcsinálod magadnak egyenesre, úgy olyan kis bájos az arcod. De mégis milyen sminked lesz? - és így tovább, addig-addig döngicsélve a fülembe, amíg elvesztettem a türelmemet és küldtem el a búsba, hogy szálljon le a sminkemről meg a hajamról, mert ez fontos nekem, és ugyan lehessen már egy olyan nap az életemben, amikor egy kicsit királylánynak érezhetem magam. Az egyedüli változtatás amelyben engedtem neki, hogy a rózsaszínes szájfény helyett pirosat választottam, mert az nekem is jobban tetszett.


Egy megjegyzést azért hozzáfűznék a fodrászos-sminkes dologhoz. Az öcsémen kívül senkit nem ismertem, aki Németországban házasodott volna meg, ő pedig nem járt sminkesnél a nagy nagy előtt, így naivan azt feltételeztem, hogy itt is az a szokás mint Magyarországon. Újfent megtanultam, hogy kérdezni kell, és nem feltételezni dolgokat. Azok kedvéért akik még nem jártasak az esküvős bizniszben elmondom, hogy esküvős haj-smink esetében mindig készítenek egy próbát, hogy ne a nagy napon fél órával az igen kimondása előtt turkáljon a menyasszony a rúzsok között, hogy akkor lila vagy kék szája legyen. A próbán ki lehet mindent próbálni, mint ahogy a neve is mutatja, majd a készítenek egy fotót, így később az alapján fél-egy óra alatt el lehet mindent gyorsan készíteni. Magyarországon a próba benne van az árban, Németországban nincs. Így kicsit meglepődtem, amikor az eredetileg mondott összeg megduplázódott, hiszen kétszer készítette el. Ezért érdemes kérdezni, és nem feltételezni dolgokat. 

A ruha

Korábban is írtam, hogy a készülődés közben jöttem rá, hogy nem szeretnék hagyományos ruhát, mert nem tudtam elképzelni magam benne. Mivel azért hallgattam én is barátnőktől, kolléganőktől, anyukámtól hogy egyrészt ez a te napod, válassz olyat ami neked tetszik, DE lehetőleg hosszú legyen, vagy a fehér valamelyik árnyalata, vagy felhívták a figyelmemet arra, hogy esküvői ruhákból is lehet egyszerű vonalvezetésűt kapni, így gondoltam adok egy esélyt a dolognak, bementem az egyik áruházba, összeválogattam nagyjából húsz esküvői ruhát és mindet felpróbáltam. Arra mindenképpen jó volt ez a tapasztalat, hogy megerősítettem magam abban, hogy nem szeretnék hagyományos fehérben esküdni, főleg mert a legtöbb ruhában úgy néztem ki mint egy cupcake baba. A barátnőmnek küldözgettem magamról képeket, mivel 1000 km van köztünk, de megállapítottuk, hogy más az esküvős ízlésünk, így nem jutottunk előrébb. Gondoltam felhergelem a Drágámat egy kicsit, ezért elküldtem neki egy-két képet a felpróbált ruhákról. Nyomban fel is hívott, hogy - Ugye nem akarsz fehér csipkés miniruhában januárban egy házasságkötőteremben összeházasodni??! Egyáltalán nem elegáns, sőt inkább ízléstelen. Szerintem menjünk el együtt, majd én segítek választani. Én csak nevettem magamban, bár a nő ismerőseim és kollégáim szemében láttam a szánalmat és sajnálatot, hogy szegény lányt így elnyomja a párja, még az esküvői ruháját sem választhatja ki egyedül. Igazából csak örültem, hogy segít, mert jó szeme van ahhoz, hogy mi áll jól nekem, mellesleg ez a ruhadolog egyáltalán nem volt olyan fontos számomra. A másik, hogy a kolléganőim nem is hallottak arról a lehetőségről, hogy akár bérelheted is a menyasszonyi ruhádat, szerintem ilyen lehetőség nincs is Németországban, így nem akartam nagyjából 700 eurót (kb. 200 ezer Forint) kiadni egy ruhára, amelyet szerencsés esetben egyszer fogok viselni életemben, utána meg csak kerülgethetem a lakásban. Így körbejártunk néhány üzletben, azt megállapítottam, hogy szilveszter előtt világos árnyalatú ruhát találni a boltokban szinte lehetetlen, de végül meglett az igazi. Mivel tudtam, hogy sok pénzt fogunk érte kiadni, így fontos szempont volt, hogy később is tudjam viselni, ezért esett a választásunk egy krémszínű ruhára, amely olyan mintha egy blúzból és egy szoknyából állna, de valójában egyrészes, szerencsére viselni is nagyon kényelmes volt. A cipőmet internetről rendeltem, mert krémszínű, negyvenhármas minisarkú cipőt decemberben nem árulnak mindenhol, és reméltem, hogy kényelmes lesz. Szerencsére a Cipőangyal rámmosolygott, mert tizenhárom órát talpaltam benne, így attól eltekintve, hogy a lábujjaim a levétele után is megtartották a háromszögformát pár napig, semmi panaszom nem volt rá.

Az esküvő

dsc_0907.jpgRá is térek magára az esküvőre, remélem még itt vagytok. Reggel fél kilenckor indítottam a fodrásznál, vittem az összes motyómat magammal, mert ott is öltöztem át. Anyukám és a húgom elkísért, nehogy valami történjen út közben és ne érjek oda időben. Gyorsan elkészültem, majd metróval mentünk a Römerhez, mert gyorsabb volt mint taxival, bár így is majdnem elkéstünk. Fel is hívott a Drágám, hogy már mindenki itt van, de nem mehetnek be a papírok nélkül, amelyek nálam voltak. Kissé össze is zörrentünk, mert hiába ismételgette a telefonban, hogy mindenki, és hogy nem mehetnek be, attól még nem értem oda hamarabb. 

Volt egy szép szertartásunk, igent mondtunk mind a ketten, aláírtunk, majd átsétáltunk az étterembe. (A kép az egyik kedvencem, közvetlenül a ceremónia után készült, ahogy sétálunk ki a teremből.) Amelyről idő közben kiderült, hogy Michelin csillagos, így gyönyörűen megkomponált menüt kaptunk, pirinyó művészi remekműveket, ezért volt aki megjegyezte, hogy még szerencse, hogy adtak kenyeret, mert nem a tányér széléről lelógó Schnitzel-t szervírozták. 

Szerencsére mindent megcsinált az étterem, feldíszítették az asztalt, nem nekem kellett virágdíszekkel, meg egyéb csicsákkal foglalkoznom, mégis eltalálták az ízlésünket.

Azt kell mondjam, hogy sikerült egy olyan esküvőt szerveznünk, amelyet mindketten szerettünk volna, visszafogottan elegáns ebédet a hozzánk közel állók társaságában. Persze az én részemről volt pár barát, akik nem tudtak eljönni, meg sajnos a nagymamám sem, és hiányoztak, de sajnos nem lehetett megoldani. 

dsc_1015.jpg

Este meghívtuk a kollégáinkat egy bárba, hogy koccintsunk, jól éreztük magunkat, bár a különböző részlegen dolgozó munkatársaim nem akartam egymással vegyülni, így folyamatosan keringtem a csoportok között, hogy beszéljek pár szót velük, de mindig az volt az érzésem, hogy senkivel nem töltök elég időt. Ezért is örültem, hogy csak az este volt ennyire mozgalmas, mert mindenképpen jól akartam érezni magam a saját esküvőmön.

 

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is! 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr108317830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Határátkelő 2016.01.27. 15:31:59

Gratulálok, sok boldogságot!!! :)

nemszólokmégegyszer 2016.01.28. 09:54:04

Gratulálok! :-) Én mondtam /írtam/, hogy Nálatok ha egyszer felpörögnek az események, nincs megállás. /Ja, és a poszt a korábbiaknál több képet tartalmaz! Pozitív./ Az én nejem királykék kosztümben jött hozzám, és senki nem döbbent meg. Várom a főprojektről is a bejegyzést, mert ahogy Nálatok pörögnek az események, nem kell évekig várni. :-)

gabuschka 2016.01.28. 12:40:27

@nemszólokmégegyszer: Hát legyen neked igazad, egyelőre nincs még miről írni, de megint nekiállok a klinika látogatásnak, úgyhogy biztos összegyűlik lassan egy bejegyzésre való anyag. :-)

Petra01 (törölt) 2016.02.16. 12:34:43

Gratulálok kedves Szomszédasszony, a piros rúzs remekül áll!:-) Sok boldogságot kívánok Nektek, ha kicsit megkésve is. Híres filmszínésznőnek nézel ki. Elfogult vagyok, de tündérek vagytok.

gabuschka 2016.02.16. 16:18:25

@Petra01: Jó újra látni, és tudni, hogy azért néha bekukkantasz!!! És köszönöm a bókot! :-)