Frankfurti mesék

Én a kecske 2 - kiállításon jártam

Én a kecske 2 - kiállításon jártam

By: gabuschka 2015. december 26.


img_2322.JPGAznap, amikor a karácsonyi vásárba igyekeztem, belebotlottam egy kiállításba, amely a "Körper-ich" (Test-én) címet viselte. Igazából nem terveztem aznapra egy múzeumlátogatást sem, de annyira érdekes volt az épület bejáratára felbütykölt dekoráció, hogy éles kanyart vettem és beröppentem a Der Frankfurter Kunstverein ajtaján. Életemben először, így azzal sem voltam igazán tisztában, hogy mi ez, mert az rendben van, hogy értem a nevét, a frankfurti művészek egyesülete, de arról fogalmam sem volt, hogy pontosan mit kínálnak a kultúrszomjunk oltására. Az egyesület honlapján olvasható, hogy 1829-ben alapították, és így Németország egyik legnagyobb és legrégebbi művészeti központja. A modern művészeteknek ad otthon, és már számos kezdő tehetséget fedeztek és karoltak fel. 

Pár hétig két kiállítás is megtekinthető a helyszínen. Az első, amelyhez a bejárati dekoráció is tartozik a "Roots. Indonesian Contemporary Art" nevet viseli. Négy fiatal művész munkáját lehet megtekinteni, akik abban a folyamatosan változó, politikailag bizonytalan időszakban nőttek fel és alkottak, ami alatt Indonézia a szabadságáért küzdött, hogy ne legyen többé holland gyarmat. Nagyon kreatív alkotások, hanghatásokat, törölközőket, ruhákat használnak, érdekes élmény végigjárni. Főleg egy olyan valakinek, aki tájékozottabb az indonéz történelemben, és kultúrában, mert nekem kimerül abban a tudásom, hogy Jakarta a fővárosa. 


A második kiállítás a már fentebb is említett Körper-ich, amely keretében a művészek azt mutatják be, hogy a technika, és a digitális technika milyen sokféleképpen kerülhet az emberi testtel kapcsolatba. Összesen négy művész alkotását csodálhatjuk meg, ebből most én csak egyről fogok írni, egyrészt mert hátha valaki meg szeretné nézni a kiállítást, másrészt a négyből ez volt az egyetlen, amely teljesen a hatása alá vont.
A mű az "I goat" (Én, a kecske -innen jött a kecskézésem) nevet viseli, és dióhéjban arról szól, hogy egy Angliában élő művész, Thomas Thwaites ki akarta próbálni, hogy vajon milyen lehet az élet kecskeként. Dicséretes az eredetisége, mert mondjuk én ha lehetne, akkor egy rocksztár, vagy egy szupermodell, vagy egy Nobel díjas feltaláló bőrébe bújnék pár napra, de ez olyan snassz kívánság, mennyivel ötletesebb, hogy ő kecske akart lenni. 
2014. szeptemberében három napra kiköltözött egy kecskefarmra az Alpokba, és kint legelészett a társaival a szabadban. Bennem rögtön felmerült, hogy vajon ez a fiatal értelmes művész miért szeretne pont kecske lenni, mégis hogyan jutott ez a dolog eszébe. Erre sajnos nem kaptam választ, mert csak arról tesznek említést, hogy először elefánt akart lenni, de annak túl nehéz volt a kivitelezése.
Készült egy dokumentumflm is a kísérletről, a kiállításon ezt is meg lehet tekinteni, nagyjából fél órás film, amely bemutatja a teljes folyamatot a felkészüléstől a konklúzió levonásáig. Itt mondja el Thomas úr, hogy ezzel a próbatétellel igyekezett a problémái elől, úgymond "szabadságra" menni, és egy kis szünetet tartani a fájdalmakkal és aggódágokkal teli életéből. Kecskeként nem akart sem a múlton, sem a jövőn gondolkodni. Derék kezdeményezés, bár ki mondta, hogy a kecskék nem aggódnak, vagy nem gondolkodnak, mi csak feltételezzük, hogy mindössze az jár a fejükben, hogy egyenek és barangoljanak, meg utódokat nemzzenek, de biztosan senki nem tudja. 
A farm gazdája azt mondta a kísérlet végeztével, hogy a látottak alapján a kecskék befogadták az új családtagot, tehát az egész projekt sikeresnek könyvelhető el, megérte a sok felkészülés és fáradozás. Meg is szenvedett a sikerért Thomas úr, mert hideg is volt, a művégtagok nyomták a sajátját, és gondolom a fű sem volt igazán finom. Ám szerzett egy kecske pajtást magának. Neki köszönhetően arra is fényt derült, hogy a kecskék igencsak nyitottak, hiszen az új testvérük csupasz volt, meg kétlábú, mégis barátkoztak vele. We love kecske. 
Thwaites művész úr komolyan vette a feladatot, és a saját magának kitűzött célt, mert lelkileg és fizikailag is felkészült a próbatételre. A filmben elhangzik, és részleteket is mutatnak abból, amikor viselkedéskutató pszichológussal konzultál, hogy tanácsokat kapon a könnyebb beilleszkedés érdekében, majd arról is láthatunk pár jelenetet, amikor ideggyógyásszal beszélget, hogy hogyan kapcsolja ki az agya azon részét, amely emberré teszi. (Azért ezen a ponton már nehéz volt komolyan vennem őket, és nem röhögcsélni, de visszafogtam magam.) Sőt egy biológus és egy állatmozgáskutató véleményét is kikérte, az előbbiét arról, hogy hogyan tudja majd a füvet megemészteni, a másodiktól pedig azért, hogy a négy lábon való mozgást elősegítő szerkezetét tökéletesítse. Igen, olyanja is volt. Nem gondolod, hogy majd három napot négykézláb fog közlekedni, így még egy közepesebb értelmi képességű kecske is kiszúrta volna, hogy valami itt nem stimmel, és a művész úr csak egy műkecske. (angolosan fake kecske -- fakecske -- haha)

Ezt elkerülendő, a lelki, meg biológiai felkészülés mellett elkezdett egy olyan szerkezeten dolgozni, amely lehetővé tette, hogy négy lábon közlekedhessen. 

image_3.jpg

Az első, már használható prototípus, a sárga műanyag nylonra hasalt rá, a lábait a fakeretre szerelt korcsolya tartotta. A kéztámasz még folyamatban volt.

image_2.jpg

Itt jól követhető a kecske járókeret evolúciója, már amennyiben bármikor is érdekelt volna, hogy vajon hogyan készül egy ilyen szerkezet. Látható, hogy a kezdetleges "technika óra negyedik osztály" színvonalról eljut az egészen profi művégtagokig, majd az utolsó képen látható a végső dizájn, amellyel a kecskék közé merészkedett. 
image_1_1.jpg

Ezt a képet a kiállítóteremben készítettem, balra a falon a tévé látható a fülhallgatóval, elé leülve a teljes dokumentumfilm megtekinthető, ebben mondja el a tapasztalatait és a kísérlet közben felmerült nehézségeit a művész.

Az egész experimentet egy könyvben is megírta, amely 2016 áprilisában fog megjelenni. A kiállítás január 10-ig még megtekinthető, részletek itt.

Így a bejegyzés végére hoztam egy videót is, amelyben néhány képet láthatunk a művészről ahogy igyekszik helytállni mint kecske.

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr238191812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

GizilányaJudy 2015.12.28. 07:22:38

Hát ez elképesztő,nem is tudom mit gondoljak az emberről. Legszívesebben beszélgetnék vele,igazán kíváncsi lennék a lelkületére.
Nagyon szívesen megnézném a kiállítást is,sajnálom,hogy nem fog összejönni.
Az írás nagyon jó, különleges a témája nem a sablonos blogjegyzés.
Igaz,a tied sosem az. :) :) :)

gabuschka 2015.12.28. 10:07:52

@nemszólokmégegyszer: :-)

@Sledger: :-))) Azt hiszem láttam már egyszer ezt a videót, de most is nagyon jól szórakoztam. Lehet írok a művésznek, hogy ezt a kecske tulajdonságot kíhagyta a gyakorlásból.

@GizilányaJudy: Szerintem egy igazi művészlélek, a dok filmet elnézve arra jöttem rá, hogy teljesen belemerült a projektjébe, akkor nem hiszem, hogy bármiről is lehetett volna beszélni vele, nem létezett számára más.